Mix — ahol nincs semmi sem

A ciprusi ortodox húsvétot több oldaláról is megismerhettük. Mint köztudott, igazságát ugyan erősen vitatják a hazai zoológusok, de mifelénk a nyúl csoki tojást szokott tojni. Lárnakában viszont dinoszauruszhoz illő méretű műanyag tojásokkal vannak teleszórva az utcák – nehéz kiigazodni az igazságon. Az egész városra kiterjedő, napokon át tartó folyamatos petárdázás jellemezte a sötétedéstől virradatig tartó időszakot. Szállásunk utcára néző erkélyéről szemlélődtünk, hallgatóztunk. Éjfélkor megszólaltak a katolikus templomok harangjai, és bejelentkezett a müezzin is. A durranások a harangok zúgásával, és a müezzin énekével aláfestve úgy hatottak, mintha éppen kitört volna a vallásháború. Másik olvasata éppen fordítva, a vallási kiegyezés örömhangja. Az utcákon kezükben mécsessel jártak-keltek az emberek. Templomba menet vagy jövet lehettek. Felkelt a nap, sétáljunk egyet. A nálunk megszokott rácshálózatú utcaszerkezet itt a belvárosban kevésbé elterjedt. A városkép más szempontból is eltérő. Mindenféle magasságú, kinézetű és stílusú épület békésen megfér egymás mellett. Ennek az összevissza városképnek is meg van a maga varázsa, mégpedig a felfedezése, kiismerése. A másság máshol is ránk köszönt. Útba igazításért megszólítottunk egy fiatalembert. Örömmel lett a segítségünkre, és már büszkén mesélte oroszul, hogy ő egy „mix”. Ciprusi és orosz szülők keveréke. Pár nappal később élelmiszerüzletben találkoztunk vele. Mosolyogva, ismerősként üdvözöltük egymást. Nyitás előtt a kisebb boltok előtt a járdát vödör vízzel felmossa a kereskedő. Jártában-keltében senki nem dobja el a szemetet. A falfirkákat sem hiányolják a ciprióták. Viszont csalódottan fordultunk ki a Pierides múzeum kapuján. Odabent cserepek, flamingókat ábrázoló gyermekrajzok, lezárt emeleti rész. Semmi más. De legalább elénk került egy aprócska kőszobor éke, mégpedig a kifaragása óta kőkemény büszkesége.

Pozitív meglepetés is ért minket. A Hala Sultan Tekkesitől indultunk visszafelé. Próbaszerencse alapon, a hosszú gyalogolás lerövidítése érdekében megpróbáltunk helyi járatot stoppolni, eredménytelenül. Pár perccel később, a mellettünk fékező autóból ránk dudáltak. Angolul szólt az invitálás. Két évtizede Cipruson dolgozó magyar anyuka, és itt időző nagy kamasz lánya foglaltak helyet a járgányban. Mint elmondták, látták a hiábavaló stoppolási szándékot, és az első adandó alkalommal visszafordultak értünk. Le a kalappal előttük. Tőlük tudtuk meg, hogy a házak tetején lévő fehérre festett műanyag hordók a meleg vízszolgáltatás helyi alapjai. Cipruson nem csak a villanyáram méregdrága, hanem a meleg víz is. A konyhában azért van két csapja a hideg víznek, mert egyikkel a hordót lehet feltölteni. Másról is szó esett útközben. A munkahelyen a főnök kezében nincs vízilókorbács a beosztottak ösztökélésére. Ha nem ma, majd holnap. Az idei tél kimutatta jégfogát, mert a tengerszinten mínuszokat is mértek. Kényszerűségből beszerzett télikabát ára lett a pluszköltség. A nyár is kitesz magáért az akár 45 Celsius fok agylágyító hőségével. A július és augusztus hónapok kegyetlenek, de a szeptember és még az október eleje is tökéletes strandolásra.

A lárnakai kikötőből induló hajókra az utazás időtartamától és a szolgáltatás színvonalától függően, 12-120 euróért válthattunk volna jegyet. Érdekesség, hogy a tengerparti Finikoudes buszmegállóban az ellenkező irányból érkező járatok is egyazon megállóba állnak be. A távolsági járatokon minden üléshez tartozik leszállást jelző nyomógomb. Csak ülve szabad utazni rajta. Megállás után lehet felállni. Kitekintve a busz ablakán, hosszú szárú nadrágot és hosszú ujjú felsőruházatot viseltek a helyiek. Ezt érdemes szem előtt tartani a turistának.