13. Mint az anyaméhben — Lanzarote (2017)
A Kanári-szigetek legkülönlegesebb tagja, Lanzarote. A
Budapestnél másfélszer nagyobb területen 300 tűzhányó szunnyad. A marsi tájat a
sziget történetének legnagyobb vulkánkitörés-sorozata hozta létre, 1730-1736
között. Ekkor több mint 100 tűzhányó vált aktívvá. Utoljára 1824-ben fordult
elő ilyesmi. Budapestről Lanzarote fővárosa, Arrecife közvetlen légi járattal 4
óra alatt elérhető. Olaszország és Marokkó fölött repültünk. A magasból remek
rálátás nyílt a tavasszal hófödte Magas-Atlaszra.
A reptéri busz megállójából a szálloda felé
igyekeztünk, Katival. A pár
Hogy az állatkertbe tartva éppen a középkorú hölgy
által vezetett buszra szállhattunk fel, kész szerencse. A jegy megváltása után
az első ajtónál lévő kettős ülésen foglaltunk helyet. Indult a járat. A kétszer
egysávos utat középen széles, vulkanikus eredetű fekete sáv választotta ketté.
Pálmafák és virágzó kaktuszok dobták fel, de nem ettől a varázslattól ámultunk
el igazán. A kormányt tekergető sofőr a háta mögött ülő utashoz címezve, belekezdett
monológjába. Az odakint fújó szél analógiájára, szájából a tornádó sebességével
áramlott ki az összetett mondatok számba vehetetlen mennyisége.
Elképzelhetetlen gyorsasággal pergett a nyelve. Megfigyeltem, egyszer sem
botlott. Nyelvtanilag is helyesen fűzhette a mondatokat. Következett a soron
lévő megálló, tette a dolgát, majd rátaposott a gázpedálra. A szócunamit ott
folytatta, ahol abbahagyta. A mögötte ülő ismerősnek egy-két egyszerű mondatnál
többre nem futotta. Negyed órán át ámulhattuk a hihetetlen valóságot, ezalatt
csak azt az egy apróságot nem tudtam beazonosítani, hogy vajon mikor vett
levegőt? A passzív szerepkörre kárhoztatott hölgy leszállásával véget ért az
addig elképzelhetetlen csoda. Csak a menetzaj maradt utána. Miért igen, miért
nem, eszünkbe jutott a következő mellékszereplő. A sofőr hazaérkezésével
némaságra kárhoztatott férj. Később felidéződött emlékezetemben, hogy a latinok
rendeznek beszédsebesség-versenyt is. Megadott idő áll a szájtépők
rendelkezésére, a végén pedig összeszámolják az elhangzott betűk számát.
Továbbra is a sziget déli részén maradunk. Külföldön
első ízben ideterveztem állatkert látogatást. Előzetesen tájékoztató levéllel
megkerestem az intézmény igazgatóját, melyben megemlítettem nem látásomat,
valamint a hangalapú kulturális honlapom KépHangZoo tartalmát, a digitális
állatkertet. Az ügy támogatásának fejében 2 ingyenjegyet kértem, és kaptam.
Elsősorban a palackorrú delfinre voltam, voltunk kíváncsiak. A komor
lávakőzettel takart sziget szépségtapasza ez a zöld oázis, mely gazdagon
terített a növényvilág délszaki képviselőivel, és számtalan állatfajjal.
Mesebeli parknak is nevezhetném, nem túloznék vele. Körsétánk során mindenhol
találkozhattunk a csöpögtető öntözéssel. Az állatok kifutójának a látogatók
felőli oldala, magas plexifal. Mivel a szigeten állandóan jelen lévő szél itt
is keresztülhúzta számításomat, ezért a zárt fal miatt nem rágtam tövig a
körmömet. Látványos ide-oda röptető madárbemutató megismerőjévé váltunk. A
főszereplőktől olykor trükkös megoldást kívánó feladatok többször
megnevettették a közönséget. A szárnyasok kétlábú mestere megtalálta élete
munkáját. Mi pedig rátaláltunk a Komodói varánuszra. Az állatok
szépségversenyén esélytelen lenne, de az evolúció érdekes megoldást módolt ki
számára a zsákmányejtésre. Az áldozat megharapása elegendő a varánusznak, mert
pár nap alatt annyira elfertőződik a sebe, hogy belepusztul. A harapás után nem
marad más dolga a sárkánygyíknak, mint, hogy kövesse az áldozat szagnyomát.
Rövidesen kezdődik a delfin show. A park legmagasabb pontján, a síkon hozták
létre a több futballpálya nagyságú medencesorozatot. Az eléje táruló fenséges
látványtól száját tátja, a látogató: kék ég fehér felhőkkel és fehér színű
medence kék színű vízzel. . A központi medence előtt tribün. A program kezdete
előtt 10 perccel beúszott a 2 palackorrú delfincsalád. A hangszórókból fülsértő
hangerővel megszólalt a csinnadrattazene, mely alatt spanyolul tájékoztatták a
nagyérdeműt. Közben viharos erővel támadt a szél. A délelőtti programon nem, de
a délutáni előadáson már megpróbálkoztam a hangrögzítéssel. 2 kínai esernyő
szélárnyékába húzódtam, a mikrofonokon szélvédőszivacs. Ha nem is az igazi, de
mégis lett belőle valami. Ami a kétszer látott produkciót illeti. A nézőtér
előtti medence partszéle lépcsőzetes kialakítású. Hogy a produkció mennyire
munka vagy mennyire örömteli a főszereplők számára, aligha kinyomozható. Vélem,
a játékos kihívás valamennyire serkentheti őket, de nem elhanyagolható a
jutalomfalat ösztönző szerepe sem. A delfinek munkáját hangos vezényszóval és
sípjellel irányította, a betanítójuk. Ugrottak fel a vízből egyesével,
párosával, ha kellett beletalálták magukat a karikába. Vastaps járt érte,
melyet hangosan megköszöntek. Nem is lett volna baj mindezzel, ha a műsor alatt
a hangfalból nem ordított volna a kommunikáció. Nem csak az én fülemet bántotta
fájóan. A produkció végén a kasszánál előre megváltott jegy ellenében lehetőség
nyílt, az emlősökkel való fotózkodásra. A sorba beállt Kati is. Elérkezett a
várva várt pillanat. A legjobb képű delfinfiú beúszott A
medence szélénél guggoló Katihoz. Kattant a fényképező, melyen nem látszik a
gyorsan nyúló kéz. Mint később elmesélte, éteri finomságú a palackorrú bőre.
A hoteltól a repülőtér kerítése mellé a tengerparti
sétányon
Aki strandolási szándékkal tervez a Kanári-szigetekre
érkezni, annak érdemes tudnia, hogy a legforróbb nyári hónapokban is,
Szállásunktól a központi buszvégállomásig gyalogosan
szerettünk volna eljutni. Hogy ennek sikerességét mennyire húzta keresztbe a
sok útfelbontás, és az utcatáblák hiánya, utólag kideríthetetlen. A
buszvégállomáson jóval túl, egy autómosó után végre rátaláltunk a kiszemelt járat
valahányadik megállójára. A sziget csendesebb déli oldaláról a viharosnak
számító északi partra tartottunk, Orzolába. Útközben 4 helyen is érdemes lett
volna leszállni, de majd a visszafelé úton. A csupasz bazalttájban padlógázzal
repesztett a sofőr, a szörfösök paradicsoma felé. A végállomáson behúzta a
féket. Leszálltunk, és a kikötőben találtuk magunkat.
Öregecske motoros ingázott a part és a szigetek
között. Az errefelé megszokottnak tekinthető fodros tajték láttán, és a vízi
jármű kinézetét alapul véve, kalandszámba mehet az átkelés. Hátat fordítottunk
az amúgy sem betervezett izgalomnak, másra összpontosítottunk. A sziklás, köves
parton megbúvó településen nem lehetett száznál több ingatlan. Többségüket
nyaralónak tartottuk. Életvitelszerűen kevesen lakhatják a világvége helyet.
Váratlanul ért, hogy a viharosnak lefestett északi parton kegyeibe fogadott
minket a megjuhászodott szél. Az úttestet a hullámoktól védő zárt kőkerítés
tetejére felkerült a mikrofonállvány. Néhány felvételt készítettem, majd továbbálltunk.
Beléptünk a marketba, ahol a helyiek ráérősen lökték a szót. Mivel ebben
megfelelő képesség híján nem vehettünk részt, vásároltunk 2 jégkrémet. Igazi
szellemtelepülés. Már emiatt a különcsége okán is érdemes volt felkeresni.
Újabb színfolt a palettán. A visszaútra előzetesen beharangozott látványosságok
az aktuális buszmegállótól: