Mindenki jól jár vele

— Meg kellene írni ezt a történetet — vetette fel a porszívó.

A szőnyeg és a papucs csak vonogatták a szájuk szélét:

— Ki hinné el? — tamáskodtak.

— Akár elhiszik, akár nem, érdemes lenne megpróbálkozni vele — nyomult a porszívó.

— A realista típus nevetne rajta — érvelt, a szőnyeg.

— A kevésbé realista meg minket nevetne ki — toldotta meg egyhangúan, a két lábbeli.

— Látjátok, így legalább mindenki jól jár vele — vont mérleget, a porszívó.

A beszélgetést a könyvespolcról fülelő népmesegyűjtemény tanácsára, végül mese formájában megírták:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy porszívó, egy kétszer három méter nagyságú szőnyeg és egy pár papucs. A porszívó azon volt, hogy tisztán tartsa a szőnyeget, a pár papucs pedig azon, hogy minél többet taposhasson rajta. Ez a diszharmónia nem keltett viszályt közöttük. Lábát a papucsba, a lakás tulajdonosa bújtatta. Hetente ismétlődő rituálévá vált a takarítás. A megszokás pedig nagy úr.

Történt egyszer, hogy bár a papucs továbbra is minden nap elláthatta a feladatát, de a porszívó valamilyen rejtélyes okból nélkülözve lett és így nem tisztulhatott a szőnyeg. Utóbbi szóvá tette a rátaposó papucsnak, hogy hova tűnhetett a porszívó? Délután megkapta a választ: továbbra is a megszokott helyén parkíroz. De aztán a papucsnak is egyre kevesebb dolga lett a lakásban. Mindhármuk helyzete reménytelenné kezdett válni.

— Mi a fene van, a tulajjal? — tudakolta a gardróbból, a porszívó.

— Egész nap döglik a kanapén — tudósított, a papucs.

— Szerintem, nem lát — lepte meg mindkettőjüket, a szőnyeg.

— Honnan veszed?

— Tegnap leejtett valamit és a tenyerével kereste rajtam.

— Még jó, hogy mi nem veszíthetjük el a látásunkat, mert nincs is szemünk — okoskodott, az egy pár papucs.

— Attól még elég szarul érezheti magát — így, a porszívó.

Teltek-múltak a napok. Semmi változás. Kezdtek kétségbeesni, a triumvirátus tagjai:

— Valamit mégis csak kellene tenni a saját érdekünkben — dobta be a szólabdát, a porszívó.

— Én teljes méretemmel támogatom a felvetést — válaszolta, a szőnyeg.

— Mi pedig megpróbálunk utánajárni a dolognak — ekként, a két papucs.

Eközben az ágyon hanyatt fekvő tulajdonos lelki szemeivel a plafont nézte.

Váratlanul megszólalt a gondolatok átadására mindig kész könyvespolc:

— Sugalljátok neki, hogy a nyakába szakadt probléma megoldásának kulcsa Hármótokban rejlik.

Zavar támadt az érintettek körében:

— Bennem? — hitetlenkedett, a szőnyeg.

— Képes lehetnék ilyesmire? — álmélkodott, a porszívó.

— Mi egyszerű posztólelkek vagyunk — értetlenkedett, a két papucs.

Mérgesen toppantott egyet a könyvespolc, mire a rajta lévő kötetekről vastag porfelhő szállt fel. Ez hatott.

— Elviselhetetlen ez a por! — munkára fel.

De nincs aki kezébe vegye a feladatot — és elgondolkodtak rajta, de nem jutottak dűlőre.

Érezte a könyvespolc, hogy elkél a további segítség. Kéréssel fordult a találós kérdések gyűjteményéhez, hogy az előállt helyzetre vonatkozóan állítson össze egy találós kérdést. Nem kellett sokáig várakoznia, mert hamarosan megismerhette, amelyet az ágyon fekvő tulajdonos gondolatába sugallt: hogyan tudnám a szőnyeget kiporszívózni úgy, hogy egy szál pihe se maradjon rajta?

Kisvártatva felállt a megvilágosodott tulaj. A gardróbból előkapta a háztartási gépet. A két papuccsal széltében három egyenlő nagyságú területre osztotta a szőnyeget és bekapcsolta a porszívót.