Mindenki jól jár vele

– Meg kellene írni ezt a történetet – vetette fel a porszívó.

A szőnyeg és a papucs csak vonogatták a szájuk szélét:

– Ki hinné el? – tamáskodtak.

– Akár elhiszik, akár nem, érdemes lenne megpróbálkozni vele – nyomult a porszívó.

– A realista típus nevetne rajta – érvelt a szőnyeg.

– A kevésbé realista meg minket nevetne ki – toldotta meg egyhangúan a két lábbeli.

– Látjátok, így legalább mindenki jól jár vele – vont mérleget a porszívó.

A történetet a könyvespolcról fülelő népmesegyűjtemény tanácsára végül mese formájában megírták:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy porszívó, egy kétszer három méter nagyságú szőnyeg és egy pár papucs. A porszívó azon volt, hogy tisztán tartsa a szőnyeget, a pár papucs pedig azon, hogy minél többet taposhasson rajta. Ez a diszharmónia nem keltett viszályt közöttük. Lábát a papucsba a lakás tulajdonosa bújtatta. Hetente ismétlődő rituálévá vált a takarítás. A megszokás pedig nagy úr.

Történt egyszer, hogy bár a papucs továbbra is minden nap elláthatta a feladatát, a porszívó valamilyen rejtélyes okból használaton kívül került, így nem tisztulhatott a szőnyeg. Utóbbi szóvá tette a rátaposó papucsnak: vajon hova tűnhetett a porszívó? Délután megkapta a választ: továbbra is a megszokott helyén parkol. De aztán a papucsnak is egyre kevesebb dolga lett a lakásban. Mindhármuk helyzete reménytelenné kezdett válni.

– Mi a fene van a tulajjal? – tudakolta a gardróbból a porszívó.

– Egész nap döglik a kanapén – tudósított a papucs.

– Szerintem nem lát – lepte meg mindkettőjüket a szőnyeg.

– Honnan veszed?

– Tegnap leejtett valamit, és a tenyerével kereste rajtam.

– Még jó, hogy mi nem veszíthetjük el a látásunkat, mert nincs is szemünk – okoskodott az egy pár papucs.

– Attól még elég szarul érezheti magát – így a porszívó.

Teltek-múltak a napok. Semmi változás. Kezdtek kétségbeesni a trió tagjai.

– Valamit mégiscsak kellene tenni a saját érdekünkben – dobta be a szólabdát a porszívó.

– Én teljes méretemmel támogatom a felvetést – válaszolta a szőnyeg.

– Mi pedig megpróbálunk utánajárni a dolognak – kontrázott a két papucs.

Eközben az ágyon hanyatt fekvő tulajdonos a plafont nézte. Váratlanul megszólalt a gondolatok átadására mindig kész könyvespolc:

– Sugalljátok neki, hogy a nyakába szakadt probléma megoldásának kulcsa hármótokban rejlik!

Zavar támadt az érintettek körében:

– Bennem? – hitetlenkedett a szőnyeg.

– Képes lehetnék ilyesmire? – álmélkodott a porszívó.

– Mi egyszerű posztólelkek vagyunk – értetlenkedett a két papucs.

Mérgesen toppantott egyet a könyvespolc, mire a rajta lévő kötetekről vastag porfelhő szállt fel. Ez hatott.

– Elviselhetetlen ez a por! Ideje munkához látni!

– De nincs, aki kezébe vegye a feladatot – gondolkodtak el a tárgyak, de nem jutottak dűlőre.

Érezte a könyvespolc, hogy elkél a további segítség. Kéréssel fordult a találós kérdések gyűjteményéhez, hogy az előállt helyzetre vonatkozóan állítson össze egyet. Nem kellett sokáig várakoznia, mert hamarosan megtudta, mit kell a tulajdonos gondolatába sugallnia: „Hogyan tudnám a szőnyeget kiporszívózni úgy, hogy egy szál pihe se maradjon rajta?”

Kisvártatva felállt a megvilágosodott tulaj. A gardróbból előkapta a háztartási gépet, a két papuccsal széltében három egyenlő nagyságú területre osztotta a szőnyeget, és bekapcsolta a porszívót.