Vidám napot / minden jó, ha a vége jó...,

Felismerések.

Buszos kirándulást szerveztem a munkahelyemen. Nem csak a kollégákat kerestem meg ez ügyben, hanem az ott szakmai gyakorlatukat teljesítő középiskolásokat is. Dugig megtelt a különjárat.

Hogy hová tartottunk, azt fejemből teljesen kimosta az azóta eltelt sok évtized. Kiszállva a buszból két diáklány került elibém. Egyikük szerény és csendes teremtés, a másik hivalkodó és nagy szájú. Az utóbbi lány valamit keményen beszólt nekem. Ugyanabban a pillanatban határozottan a helyére tettem a nagykamaszt: lett nagy csend körülöttünk.

Hazafelé tartott az együtt hétvégéző csapat. Útközben gondoltam egyet, és a fiatalabb korosztály tagjait egy videózásra meghívtam a lakásomra. Kicsit elgondolkodtam a velem konfliktusba keveredett lány kapcsán, de hamar rájöttem: neki is ott a helye. Amikor rákérdeztem nála, láthatóan zavarba jött, de némi gondolkodási idő után rábólintott.

A rákövetkező tanévben ezt a lányt egy másik üzletbe osztotta be az osztályfőnöke. Amikor első alkalommal érkezett szakmai gyakorlatra a csendes teremtés, odajött hozzám és átadta a személyre szóló üzenetet: nagyon sajnálja a barátnőm, hogy nem találkozhat veled többé, pedig szívesen jönne ide. A régi dologért pedig utólag elnézést kér tőled, rendes srácnak tart!