Milyen áron — fanatizmus
Spanyolország déli részén, A Guadalquivir folyó partján fekszik Sevilla. A folyam itt kiszélesedik, és XIII. Alfonz-csatorna néven, a 85 kilométerre lévő Atlanti-óceánba ömlik. A belváros szűk és kanyargós utcái, valamint kiváló állapotú lakóházai, emlékművei teszik vonzóvá a turista számára.

A település formálódására rányomta bélyegét a történelem. Az ókori rómaiak, a vandálok, majd a nyugati gótok után megérkeztek a mórok is, akik virágzó központtá tették. A tizenharmadik század közepén tizennyolc havi ostrom után III. Ferdinánd elfoglalta a várost, emiatt háromszázezren elvándoroltak. Ekkoriban látta meg a napvilágot Genovában Kolombusz Kristóf. Miután gyapjúkártolóként elszegényedett, előbb utazó ügynökként, majd kereskedőként hajóra váltott, legvégül hajóstiszt lett belőle. Nagyívű tervével bekopogtatott Kasztíliai Izabella királynő és Aragóniai Ferdinánd udvarába. Sokadszori kezdeményezése után sikerült elérnie célját, hogy 1492-ben a Palos közelében lévő zátonyról nyugat felé tartva, Afrika megkerülése helyett, egy annál rövidebb útvonalon elérje Indiát. Helyette felfedezte Amerikát. Mindezzel azért álltam elő, mert Kolombusz admirális negyedik, immár véglegesnek tekinthető sírja (1898), a világ legnagyobb gótikus katedrálisában, Sevillában kapott helyet: Embernél magasabb, négy koronás fő vállán nyugszik a szarkofág. Érdekesség, hogy a szentély elkészülésének éve megegyezik Kolombusz halálának évével (1506). A vaskos falak között bolyongva, és nézelődve, sok mindenről mesélhetnék, de én csak egyvalamire hívnám fel a figyelmet, mégpedig az aranyoltárra — Spanyolország aranykorát Kolombusz hozta el, de milyen áron?