Mikor vett levegőt — mint az anyaméhben

A Kanári-szigetek legkülönlegesebb tagja Lanzarote. A Budapestnél másfélszer nagyobb területen háromszáz tűzhányó szunnyad. A marsi tájat a sziget történetének legnagyobb vulkánkitörés-sorozata hozta létre 1730–1736 között. Ekkor több mint száz tűzhányó vált aktívvá. Utoljára 1824-ben fordult elő ilyesmi. Budapestről Lanzarote fővárosa, Arrecife közvetlen légi járattal négy óra alatt elérhető. Az út nagyobb részében Olaszország, majd Marokkó fölött repültünk. A magasból remek rálátás nyílt a tavasszal hófödte Magas-Atlaszra.

A reptéri busz megállójából a szálloda felé igyekeztünk Katival. A pár tíz négyzetméter alapterületű, és két méter magasan körbekerített fás parkban feltűnően sok madár élt saját elhatározásból. Hangos kvartyogásuk alapján nem ismertem fel őket. Kérdésemmel a közelben felügyeletet ellátó helyi erőhöz fordultam, de nem értettük a szavát. Belőle csak egy afrikai ország nevét tudtuk kihámozni. Hazaérkezve utánanéztem. Ők voltak azok a madarak, akik a szavannán legelésző állatok hátán utaznak, cserében azok bőréből kicsipkedik az élősködőket. Közismert természetfilm epizód. Nos, ők a pásztorgémek. Másik hangzsákmányra is leltem a közelben. A járdaszintről vékonyka rácsozattal védett mélyedésbe lehetett lelátni. Közmosdó üzemelt odalent. Az előtérben kalitkában néhány nimfapapagáj csivitelt.

Hogy az állatkertbe tartva éppen a középkorú hölgy által vezetett buszra szállhattunk fel, kész szerencse. A jegy megváltása után az első ajtónál lévő kettős ülésen foglaltunk helyet. Indult a járat. A kétszer egysávos utat középen széles, vulkanikus eredetű fekete sáv választotta ketté. Pálmafák és virágzó kaktuszok dobták fel, de nem ettől a varázslattól ámultunk el igazán. A kormányt tekergető sofőr a háta mögött ülő utashoz címezve belekezdett monológjába. Az odakint fújó szél analógiájára, szájából a tornádó sebességével áramlott ki az összetett mondatok számba vehetetlen mennyisége. Elképzelhetetlen gyorsasággal pergett a nyelve. Megfigyeltem, egyszer sem botlott. Nyelvtanilag is helyesen fűzhette a mondatokat. Következett a soron lévő megálló, tette a dolgát, majd rátaposott a gázpedálra. A szócunamit ott folytatta, ahol az imént abbahagyta. A mögötte ülő ismerősnek egy-két egyszerű mondatnál többre nem futotta. Negyed órán át ámulhattuk a hihetetlen valóságot, ezalatt csak azt az egy apróságot nem tudtam beazonosítani, hogy vajon mikor vett levegőt? A passzív szerepkörre kárhoztatott hölgy leszállásával véget ért az addig elképzelhetetlen csoda. Csak a menetzaj maradt utána. Miért igen, miért nem, eszünkbe jutott a következő mellékszereplő. A sofőr hazaérkezésével némaságra kárhoztatott férj. Később felidéződött emlékezetemben, hogy a latinok rendeznek beszédsebesség versenyt is. Megadott idő áll a szájtépők rendelkezésére, a végén pedig összeszámolják az elhangzott betűk számát.

Továbbra is a sziget déli részén maradunk. Külföldön első ízben ideterveztem állatkertlátogatást. Előzetesen tájékoztató levéllel megkerestem az intézmény igazgatóját, melyben megemlítettem nem látásomat, valamint a hangalapú kulturális honlapom KépHangZoo tartalmát, a digitális állatkertet. Az ügy támogatásának fejében két ingyenjegyet kértem és kaptam. Elsősorban a palackorrú delfinre voltam, voltunk kíváncsiak. A komor lávakőzettel takart sziget szépségtapasza ez a zöld oázis, mely gazdagon terített a növényvilág délszaki képviselőivel, és számtalan állatfajjal. Mesebeli parknak is nevezhetném, nem túloznék vele. Körsétánk során mindenhol találkozhattunk a csöpögtető öntözéssel. Az állatok kifutójának a látogatók felőli oldala magas plexifal. Mivel a szigeten állandóan jelen lévő szél itt is keresztülhúzta számításomat, ezért a zárt fal miatt nem rágtam tövig a körmömet. Látványos ide-oda röptető madárbemutató megismerőjévé váltunk. A főszereplőktől olykor trükkös megoldást kívánó feladatok többször megnevettették a közönséget. A szárnyasok kétlábú mestere megtalálta élete munkáját. Mi pedig rátaláltunk a komodói varánuszra. Az állatok szépségversenyén esélytelen lenne, de az evolúció érdekes megoldást módolt ki számára a zsákmányejtésre. Az áldozat megharapása elegendő a varánusznak, mert pár nap alatt annyira elfertőződik a sebe, hogy bele-pusztul. A harapás után nem marad más dolga a sárkánygyíknak, mint hogy kövesse az áldozat szagnyomát.

Rövidesen kezdődik a delfin show. A park legmagasabb pontján, a sík területen hozták létre a több futballpálya nagyságú medencesorozatot. Az eléje táruló fenséges látványtól száját tátja a látogató: kék ég fehér felhőkkel, és fehér színű medence kék színű vízzel. A központi medence előtt tribün. A program kezdete előtt tíz perccel beúszott a két palackorrú delfincsalád. A hangszórókból fülsértő hangerővel megszólalt a csinnadrattazene, amely alatt spanyolul tájékoztatták a nagyérdeműt. Közben viharos erővel támadt a szél. A délelőtti programon nem, de a délutáni előadáson már megpróbálkoztam a hangrögzítéssel. Két kínai esernyő szélárnyékába húzódtam. A mikrofonokon szélvédőszivacs. Ha nem is az igazi, de mégis lett belőle valami. Ami a kétszer látott produkciót illeti. A nézőtér előtti medence partszéle lépcsőzetes kialakítású. Hogy a produkció mennyire munka, vagy mennyire örömteli a főszereplők számára, aligha kinyomozható. Vélem, a játékos kihívás valamennyire serkentheti őket, de nem elhanyagolható a jutalomfalat ösztönzőszerepe sem. A delfinek munkáját hangos vezényszóval és sípjellel irányította a betanítójuk. Ugrottak fel a vízből egyesével, párosával. Ha kellett beletalálták magukat a karikába. Vastaps járt érte, hangosan megköszönték. Nem is lett volna baj mindezzel, ha a műsor alatt a hangfalból nem ordított volna a kommunikáció. Nem csak az én fülemet bántotta fájóan. A produkció végén a kasszánál előre megváltott jegy ellenében lehetőség nyílt az emlősökkel való fotózkodásra. A sorba beállt Kati is. Elérkezett a várva várt pillanat. A legjobb képű delfinfiú beúszott a medence szélénél guggoló Katihoz. Kattant a fényképező, melyen nem látszik a gyorsan nyúló kéz. Mint később elmesélte, éteri finomságú a palackorrú bőre.