Mikor hogyan — csontsorminta

Egyhetes időzésünk második napjára egész napos esőzést harangoztak be a meteorológusok. Elsiettünk a kikötőbe, hogy jegyet váltsunk a nemzeti parkot bejáró kirándulóhajóra. Ha lúd, legyen kövér alapon, befizettünk a legdrágább opcióra. Mivel a lagúna partján kikötő sehol, rákérdeztünk a jegyárusító hölgynél: a távoli sárga épület felé irányított bennünket. Senki ne gondoljon gigászi méretű dokkokra. A Faróból Lagosba tartó vasútvonal a part szélében kanyarog. Közelben hangjelzésű vasúti átjáró. A kikötő fölé dombocska magasodik. A történelmi városmagot bástyákkal megerősített fal védi. Ezen belül találjuk a legrégebbi épületeket, mint a városházát, a Püspöki palotát, a katedrálist.

Algarve tartomány gyakran volt hódító seregek célpontja, de sem a barbárok, sem a mórok, sem az őket kiűző keresztes hadak nem tettek akkora kárt a part menti településekben, mint a természet ereje. A történelemkönyvek lapjaira fekete napként vonult be 1755. november 1. A hatalmas szökőárral járó földrengés epicentruma Algarve tartomány nyugati csücskét érintette. A Faro és az Atlanti-óceán között 4 kilométer hosszan elterülő homokdűnék, sokat csillapítottak a hullámverés erején. A település épületei csak kisebb mértékben sérültek meg, de még így is sok összedőlt közülük. A közvetlenül az óceánpartra épült gazdag kikötővárosok szinte teljesen megsemmisültek, így például a közel 70 kilométerre lévő Lagos is. Mi pedig akkor követtük el a baklövést, amikor az esőnapot követően nem indultunk útnak a 30000 lakosú város felé. Az utolsó napokra halasztottuk, de akkor is nyakunkba szakadt egy előre nem jelzett esős nap és rejtélyesen, de mindkettőnkre rátalált egy lázzal is járó megfázás. Két fő oka lett volna a felkerekedésnek.

A portugálok hódító hőse, a földrajzi felfedezések korának meghatározó alakja, a puritán életet élő Tengerész Henrik Lagos, illetve a közeli Sagres kikötőjében rakta le a portugál hódítások alapjait. Szerzetesrendhez hasonló szigoráról híres hajósiskolát alapított. Irányítása alatt térképészek és hajóépítők serege dolgozott. Nevéhez és szervezési tudásához fűződik Nyugat-Afrika felfedezése. Jövőbelátásával kijelölte az utat a Jóreménység-fok megkerüléséhez, Vasco da Gama indiai sikereihez, Brazília felfedezéséhez. Nem csak fontos kereskedelmi kapcsolatra számított Afrika és a Földközi-tenger felé, hanem itt alakult ki a késő középkori rabszolga kereskedelem központja is. Elkezdődött a történelem egyik sötét korszaka, amikor Tengerész Henrik király felfedezője, Nuno Tristao 1441-ben behajózta az első rabszolgaszállítmányt Afrikából. Az első európai rabszolgapiac helyét a Rua da Graca árkádjai alatt ma tábla jelzi. A város vízpartja erősen tagolt. Az üledékes kőzetbe meredek partfalakat, csipkés tornyokat, barlangokat és védett öblöket vájt az óceán. A Ponta da Piedade környékén lenyűgöző, 20 méter magas vöröses sziklaformációkban, és a világítótoronyban gyönyörködhettünk volna. A vízi sportok iránt elkötelezettek számára paradicsomi hely — erről is lemaradtunk.