Mi fán terem — lomhajó

Ezt az utazást kimondottan várta a feleségem. A szervezés nagyobb része mindig az ő vállát nyomja, és ehhez hozzátartozik a fotóalapú felkészülés is. Várakozással érkezett, és szerencsére mindent hiánytalanul megkapott, mely után annyira beindult. Ám ez a teljesség mégsem válhatott 100 százalékossá részére. Egyvalamit nem vett figyelembe, ami ez esetben máris kettő: napfény, lombos fák. Sem egy fikarcnyi napsugár, sem egy szellő lengette falevél. Ezt pedig nyomatékosan szóvá tette előttem, célozva vele egy jövőbeli utazásra, és annak évszakára.

Milyen más életképpel kezdődhetett volna az amszterdami tartózkodás, mint, hogy a vasútállomástól a szállás felé tartva, a nadrágján keresztül combon lőtte magát egy padon ülő drogos. Hollandiában csak a Café Shopok-ban lehet hivatalosan kannabiszt fogyasztani. Hatóanyaga változatos termékekben fordul elő: sütemény, cigaretta, rágógumi, cukorka. Olyan bolt kirakata előtt is megálltunk, ahol ilyen sütit lehetett kapni. Eddig egyikünk sem élt a drog adta lehetőséggel, és nem is szándékozunk. Annyi értelmes dologra lehet pénzt költeni, akkor miért éppen olyan termékre fordítanánk, amely káros és veszélyes is: mértékkel fogyasztunk alkoholt. A Rembrandt tér egyik hostelében szálltunk meg. Az aljában lévő kávézóban lehetett élni a szerrel. Előzetesen ismeretem lett a kanabisz mély, és átható szagáról, de akárhogyan is szimatoltam a vendéglátóhelynél, lemaradtam róla. Nem könyveltem el hiányként. Maradva a szállástémánál, az idetartó utazónak a lakóhely megválasztásakor három alapvető fontosságú szempontot kell figyelembe vennie: ágyi poloska (szinte mindenhol van); nem nyitható ablak (modernebb szállás); emeletre felvezető, nagyon szűk lépcsőház, magas és fél cipő mélységű lépcsőfokok(régi építésű szállás). A fiatal recepciós hölgytől éppen azt a szobát kértük, amelyet a legtöbb vendég kerül, a kávézó feletti kétágyasat: onnan remek rálátás nyílt a Rembrandt térre, és nem kellett annyit lépcsőzni. Más miatt is jól jártunk vele: a másik szobát nem használta senki sem, így a közös mosdót egyedül birtokolhattuk.

Az utazásra való felkészülés részét képezte Katinál, a belváros körbegyalogolásának megtervezése. Nem lepődtem meg rajta, hogy ezúttal is minden flottul ment. Mint később hiteles forrásból  visszaigazolódott, körsétánk a belváros legszebb részeit érintette. Az 5 órás kényelmes gyalogút során sok mindent láttunk, és megfigyelhettünk: Heineken Múzeum; Rijsk Múzeum; Vondel park; az egyik csatornán vízre épített szállások, kishajók ladikok és motorcsónakok. A belváros lakóházai jellemzően klinkertéglásak, de eltérő a homlokzatuk, más a díszítésük. Az ablakok és a bejárati kapuk körüli cifrázások fehérek, ezért olyan benyomást keltenek, mintha mézeskalácsházak lennének. Tetőzetük kialakítása, és formája, kisebb mértékben eltérhet. Két-három emeletes, keskeny frontú épületek, tetőtéri beépítéssel. Többször is rácsodálkozhattunk utcáról nyíló pince-üzlethelyiségre, egy esetben lakásra. A lakóterületeket viszonylag gyakran szelik át a csatornák. A 10 méter szélességű barnás víz felett hidak ívelnek át, ezeken gyakran gördül át egy-két villamos vagy autó, de annál jóval több kerékpár. Hogy miből található legtöbb a kanálisok mélyén? — biciklitemetőként konzerválódott a helyiek fejében. Nem egy ízben a lakóház oldalát csatorna mosta, máshol egy privát zöld teraszra is futotta a lakónak, de ártér is meghúzódhatott az ingatlanokig. A sirály és a vízi tyúk hangjától volt hangos a vízpart. Váratlan kijelentésével meglepett a feleségem: lomhajó. Na, az meg mi fán terem? Néhány személy szállítására alkalmas kishajóban: odaláncolt ócska kerékpár, autógumi, kerti bútorok és, másféle limlom. Az egészben az volt a furcsa, hogy a tárgyakat vastagon belepte a falevél, melyből kikövetkeztethető: nem alkalmi lerakatról van szó. Más érdekesség is szembejött velünk, igaz a fejünk fölött. A lakóházak tetőrészéből, az utcaszint fölé, hosszabb rúd nyúlik ki. Végében akasztókampó, melynek segítségével az úttest szintjétől felfelé vagy fordított irányban, kisebb-nagyobb tárgyak mozgatása válik lehetővé: nagyon keskenyek és meredekek a lépcsőházak, gyakran csak csigalépcső vezet fel a legfelső emeletre.

Miután visszatértünk a hostelbe, magyarul köszönt ránk a szolgálatban lévő recepciós hölgy. A helyi egyetemen média és filmszakon tanul. Mint elmondta: jelentős kedvezmények illetik meg a kimagasló tanulmányi eredményt elérő hallgatókat. A Balaton-felvidékről érkezett ide. Amit nagyon hiányol Amszterdamban — ki hinné — a napsütés. Miután röviden felvázoltuk előtte városnéző sétánk főbb állomásait megjegyezte, a belső terület legszebb részével ismerkedtünk meg.