7. MIÉRT – amilyen az adjonisten (2018)

A solymári téglagyártól Dobogókőre a kéken, a piroson, a sárgán, majd jelzetlen útvonalon, legvégül pedig a kék kereszten tartottunk Katival. A kora reggeli fagyot langy váltotta fel, a száraz talajt előbb kissé saras, majd havas, legvégül tükörjég fejelte meg. Minden tekintetben változatos arcát mutatta a februári természet. Megelégedetten várakoztunk a buszmegállóban.

A távolsági járattal Pomáz felé tartottunk. Útközben felszállt egy hatvanöt körüli hölgy, aki a négyes ülésen, velem szemben helyet foglalt. Előbb a másik oldalon üldögélő férfinál érdeklődött turistaútja felöl, majd felém fordulva minden átmenet nélkül megszólított:

– Szépen meg van borotválkozva! – kezemben ott volt a fehér bot.

Majd rögvest hozzátette:

– Biztosan a felesége borotválta meg!

Szívesen mesélek a nem látásról, mert valóban érdekes élethelyzet, és a látók számára kissé hátborzongató lehet. Bár arcomról nem volt leolvasható a hölgy második megszólalása után bennem megjelenő gondolat, higgadtan megszólaltam:

– Miért, magát talán a férje szokta borotválni?