124. MÉRTÉKTARTÓ ÉLETKOR — nem minden a jelen (2015.)

Az általános iskolai osztálytalálkozó megszervezése után két évtizeddel, behúztam a középiskolait is. Ennek fő apropója a Facebook adta lehetőség. Sokakra hamar rátaláltam — innentől kezdve felgyorsult a történet. Az osztályfőnökre és az egyik fiúra, hosszas és sok alternatívát végigzongorázva, indirekt módon találtam rá, mert egyikük sem használt számítógépet. Örömöt és megelégedettséget okozott a siker. Akadt olyan osztálytárs is, akit szülei lakásán értem utol.

Tanított minket egy olyan pedagógus is, aki nyílt szimpátiával viseltetett a tanárok által kevésbé kedvelt osztályunk iránt. Kinézete alapján, az egyik tanóra után őt egy amerikai filmszínésznőhöz hasonlítottam, amit kissé elpirulva megköszönt. Visszatérve a történethez, őt is meghívtam az osztálytalálkozóra. Éppen egy kardiológiai beavatkozás előtt állok — írta, a nyolcvanon túli pedagógus. Több levélváltás után meghozta a végső döntést: ő már nem olyan fitt, mint régen. Köszönte a felkérést. Írt pár sort az osztálytalálkozóra — ebben maradtunk. Biztos vagyok benne, szíve szerint ott lett volna velünk, de inkább az eszére hallgatott: emlékezetünkben maradjon meg olyannak, amilyennek megismertük. Azóta elmúlt kilencven. A Facebookon olvasható hozzászólásai tartalmasak és kifogástalan nyelvtani helyességgel íródnak. Szellemileg friss, mint a ma született bárány.