124. MÉRTÉKTARTÓ
ÉLETKOR — nem minden a jelen (2015.)
Az általános iskolai
osztálytalálkozó megszervezése után két évtizeddel, behúztam a középiskolait
is. Ennek fő apropója a Facebook adta lehetőség. Sokakra hamar rátaláltam —
innentől kezdve felgyorsult a történet. Az osztályfőnökre és az egyik fiúra,
hosszas és sok alternatívát végigzongorázva, indirekt módon találtam rá, mert
egyikük sem használt számítógépet. Örömöt és megelégedettséget okozott a siker.
Akadt olyan osztálytárs is, akit szülei lakásán értem utol.
Tanított minket egy
olyan pedagógus is, aki nyílt szimpátiával viseltetett a tanárok által kevésbé
kedvelt osztályunk iránt. Kinézete alapján, az egyik tanóra után őt egy
amerikai filmszínésznőhöz hasonlítottam, amit kissé elpirulva megköszönt.
Visszatérve a történethez, őt is meghívtam az osztálytalálkozóra. Éppen egy
kardiológiai beavatkozás előtt állok — írta, a nyolcvanon túli pedagógus. Több
levélváltás után meghozta a végső döntést: ő már nem olyan fitt, mint régen.
Köszönte a felkérést. Írt pár sort az osztálytalálkozóra — ebben maradtunk.
Biztos vagyok benne, szíve szerint ott lett volna velünk, de inkább az eszére
hallgatott: emlékezetünkben maradjon meg olyannak, amilyennek megismertük.
Azóta elmúlt kilencven. A Facebookon olvasható hozzászólásai tartalmasak és
kifogástalan nyelvtani helyességgel íródnak. Szellemileg friss, mint a ma
született bárány.