96. MENTŐÖV — a példa ereje (2003.)

Megérkeztünk a Pilisszentiván közelében lévő Kakukk-hegy tetejébe. A túracsapat eleje hamarosan elindult a lejtőnek, a német juhász viszont továbbra is várakozott. Hiába nógattam, nem volt hajlandó mozdulni.

– Miért nem mész tovább, Kicsi?

— Túl meredek az ösvény! – válaszoltak helyette többen is.

Határozott szavamra mégis csak elkezdett ereszkedni. Lábamat magam előtt keresztbe téve utána oldalaztam. Ezalatt a hátam mögött érkező hölgy, a mellette lévő férfihez ekként szólt:

— Légy szíves segítsél nekem, mert egyedül nem merek lemenni!

Továbbra is szükségem volt minden ügyességemre, a kemény és száraz talaj által csúszóssá vált úton. Bal lábamat teli talppal Centinként toltam előre, és miután vele valamiben stabilizáltam magam, csak azután követtem a másikkal. Mivel ilyen meredek ereszkedés közben, az előttem haladó vakvezető testén erősen megfeszül a hám, a hámfogó meg a kezemben (mivel a súlypontomat ilyenkor hátrább helyezem), ezért ő magát a valóságosnál jóval stabilabbnak érzi, mert az én erőmet is a magáénak hiszi. Szép lassan elkezdett csordogálni rólam a verejték. Derékban teljesen meghajolva, görnyedve oldalaztam lefelé, a bokrok és fák ágai között.

– Tőled jobbra úgy két méterre van egy faág, kapaszkodj meg benne! – javasolta valaki.

Megérkeztünk egy olyan helyhez, ahol a rajzos szuka a heves bíztatás ellenére ismét nem volt hajlandó megmozdulni. Inspirálóan rádörrentem, bízva a gondolatátvitelben. Ott még az addigiaknál is meredekebbé vált a terep. Minden idegszálammal összpontosítottam, a lábam is remekül bírta a strapát — nagyot alakított, Kicsi! A csapat eleje már leért a síkra, mi pedig meg nem csúszva, hamarosan közöttük lehettünk. Bezsebeltük a gratulációkat, majd az utolsó túratárs megérkezése után, mi is elindultunk a közeli végcél felé.

Két héttel később a túrán megszólított egy hölgy.

– Szeretnék valamit mondani, neked. A múltkor én voltam az a bátortalan túratárs, aki a Kakukk-hegyről csak segítséggel mert lemenni. Te nem tudhatod, de közvetlenül mögötted haladtunk. Így végig láthattam, hogy miként csorogtatok alá Kicsivel. Mikor leértem a síkra, elhatároztam, ha a kutyával te ott le tudtál menni, akkor én is megteszem egyedül. Pár nappal később kimentem a Kakukk-hegyre és erőt merítve belőled, megcsináltam.