Mennyekbe röpítette — múló pillanat

Közel a folyó, városnézésre hajóra szállunk. Az üvegpláza teraszáról látott városarculat az út teljes hosszában végigkísért bennünket. Aligha lehet bolygónknak olyan világvárosa, ahol a belvárostól kifelé haladva ne jelennének meg a rozsdaövezetek. Ez alól nem kivétel Bangkok sem. A lepusztult rakpartok, rozsdás hajók és daruk kies világát némileg ellensúlyozták, a faágon vagy földön, netán a vízben mutatkozó varánuszok. Szépségük ízlés kérdése, de fajtájukon belül szerencsére mégis csak lángol a szerelem. Legtávolabb egy úszófaluhoz érkeztünk. A folyóban lábakon álló faházak tömkelege. Egyes ingatlanok a szárazföldről hídon keresztül is elérhetők, de többségük csak csónakkal megközelíthető. Az egyszerű házaktól a teraszos lakóingatlanokig mindenféle komfortfokozatú változat előfordul. Az ilyen vízi világhoz nem szokott ember számára érdekes és látványos, de ilyen feltételek, körülmények mellett, aligha szeretne élni közülünk bárki is. Kanyart véve, visszaindulunk a belváros felé, hogy egy másik kikötőben körülményes feltételek mellett, partra ügyeskedhessük magunkat.

A Vat Arun (Hajnal-temploma) buddhista templom. A látványos épületkomplexum Bangkok Jai negyedében található, a Csaophraja folyó nyugati partján. Kiemelkedő jellegzetessége a középső prang (khmer stílusú torony). Meredek lépcsők vezetnek a két teraszhoz. A torony magassága 81 méter. A sarkokat négy kisebb külső torony veszi körül. A prangok díszítése tengeri kagylókból, és porcelándarabokból áll, melyeket korábban Bangkokból Kínába tartó csónakok ballasztjaként használtak. A tornyok lábainál ősi kínai katona- és állatfigurák állnak. A második terasz fölött négy szobor látható, melyek a hindu Indra istenséget ábrázolják, amint éppen Eravanon lovagol. A folyó felé hat pavilon (szala) épült kínai stílusban. Az épületeket zöld gránit alkotja, és híd alakú lépcsőfordulók tagolják. A prangok mellett található a Felszentelés terme a Niramitr Buddha-képmással, amit valószínűleg II. Ráma király tervezett. A Felszentelés termének teteje csiga alakú. Színes kerámiakockákkal, stukkókkal díszítették. Két démon, azaz templomőr áll a bejáratnál. A Mitológia világában való eligazodáshoz: a középső prang egy hegyet, az indiai kozmológiából ismert Merut jelképezi; a külső prangokat a szélistennek, Phra Phai-nak szentelték; a bejáratnál álló démonok a Rámájanában szerepelnek; a fehér figura neve Szahasszateja, a zöldé pedig Taszakanth.

Kati első számú kedvenc épülete a Barcelonában épülő Sagra da Família. Ahányszor szóba hozza előttem, mindig áradozik róla. Mindketten több napon át alaposan körbejártuk, bejártuk. Szóval kívülről-belülről ismerjük turistaként. Ám a Hajnal temploma elkápráztatta, elvarázsolta a feleségemet. A Sagradát ehhez képest ipari építészeti terméknek nevezte — de abból továbbra is a legjobbnak tartja. A Hajnal templomának aprólékos kagyló és porcelán borításán túl, a virágmintás porcelánfaragások tökéletes kézműves munkája, lelkét a mennyekbe röpítette: ilyen szépet nem láttam még — áradozott gyermeki lelkesedéssel.

A 46 méter hosszú fekvő Buddha felkeresésére érkezünk. Az udvarban tibeti gong, melyet valaki rendszeres időközönként megdöngethetett, mert kevésbé gondolnám, hogy hangszóróból hangzott fel.

Fekvő Buddha, Phra Buddha Saiyas. Az ábrázolás azt a pillanatot örökíti meg, amikor Buddha, azaz Gautama Siddhartha a halálán van és a Nirvánába távozását várja. Arca nyugodt, békés. Szája sarkában enyhe mosoly látható, mely azt jelképezi, hogy nem kell félni az elmúlástól, hisz az egy új élet kezdetét jelenti. Gautama Siddhartha 80 éves korában hunyt el. Az ábrázolás 46 méter hosszú, és 15 méter magas. Ez Thaiföld egyik legnagyobb Fekvő Buddha szobra. Az építés kezdetekor először a Buddha szobrot készítették el, majd ezt követően emelték fölé az épületet. A műalkotás téglából van kirakva, melyet gipsszel modelleztek és formáltak, majd bearanyozták. Buddha lábainak talpa 3 méter magas és 4,5 méter hosszú, gyöngyházba berakva. Lábujjainak lenyomata körökből áll, mely a folytonosságot jelképezi. Talpain száznyolc csakra szimbólum található, mely jelentős szimbolikus szám a pozitív cselekedetekre, ugyanis születése után a névadó ünnepségre ugyanannyi szent életű embert hívtak meg. A szimbólumokat a Phra Bat csakra tankönyv útmutatása alapján készítették. A talpak közepén lévő kerék alakú szimbólum az univerzum energiájának egyik testbe áramló pontja. A folyosón ugyanannyi bronz tál található, amelyek a jó tulajdonságokat jelképezik. Ebbe a látogatók érméket ejthetnek, amiről úgy gondolják, hogy ezek szerencsét hoznak. Az adományokat a templom fenntartására fordítják.

Az épület mellett kis emelt park található, a Missakawan. A kert középpontjában bodhi fa áll, amelyet a Srí Lanka-i maha bodhi fából szaporítottak, amelyről úgy gondolják, hogy eredetileg egy olyan fából származik Indiában, ahol Buddha a megvilágosodásra várva ült. A parkban látható egy ágyúgolyófa, angolul cannonball tree. A fát gyakran ültetik Shiva templomok közelébe, és nagalingam fának is nevezik. A virágait Siva-lingam vagy Nága-lingam virágok elnevezéssel illetik.

Az épület környezetében, és amíg elgyalogoltunk a ránk váró buszhoz, számtalan kegyhely, Buddha ábrázolás előtt nézelődhettünk. Idővel eszembe ötlött, hogy nálunk azért nincs ekkora kultusza Jézusnak. Viszont az is igaz, hogy amíg a kereszténység vallás, addig a buddhizmus inkább egy életfilozófia. Ezen a síkon még egy erőpróba várt ránk, története miatt az összes között számomra a legjobban beárazott. Érte épületen belül liftbe szálltunk.

A bangkoki Arany Buddha szobor a Traimit buddhista templomban áll. A műalkotás a világ legnagyobb arany Buddhája. A szobor átmérője 3,77 méter, magassága 3,04 méter. Alapzattal együtt 4,79 méter magas. Súlya 5,5 tonna. Alapanyaga 18 karátos arany, amelynek értéke hozzávetőlegesen 10 milliárd forint.

A szobor korát 700 évesre becsülik. Az alkotást évszázadokon át festett, és színes üvegmozaikokkal díszített gipsz borította, hogy a Thaiföld területére betörő támadók elől elrejtsék valódi értékét. A szobor a Szúkhóthaj-stílusban készült, erre utal a tojás alakú fej. A szobor először valószínűleg Szukhothajban állt, majd a tizenötödik század elején Ajuthajába, a folyók által körbevett szigetvárosba szállították. A települést 1767-ben elpusztították a burmaiak. Negyedszázad elteltével Bangkok lett a harmadik thai királyság központja, ahova a rombolást túlélő szobrok jelentős részét szállították. Így került az arany Buddha is a városba. A szobrot a Csoti Naram-templomban állították fel. A szakrális épületet IV. és V. Ráma uralkodása alatt elhanyagolták. A szobor új templomát Bangkok kínai városrészében építették fel 1954-ben. A Buddhát 1955-ben helyezték el itt, és ekkor - május 25-én - fedezték fel, hogy a megrepedt gipszborítás alatt tömör aranyszobor rejtőzik.

A műalkotás előtt állva arról beszélgettünk az idegenvezetővel, hogy miként szállíthatták ezt a rossz súlyelosztású, terjedelmes nagyságú, és gigantikus tömegű tárgyat a középkorban. Ő az egyiptomi piramisok építőköveinek mozgatásával hozakodott elő. Nekem ez azért nem stimmelt, mert ott elsimított, homokon egymásra helyezett fagörgőrudakra rakva, logikailag adja magát a szállítástechnika, de az ilyen módszer kérdéses itt. Igaz, egykoron a török szultán a hajóit — katonai célú vízi akadályoztatás miatt — szárazföldre rakatta katonáival, a hegyen áttolva azokat a túloldalon vízre bocsájtotta, és ezzel eldőlt a csata sorsa. Egyvalami biztos, az adódó problémát a thaiak többszöri alkalommal is sikeresen megoldották.