Megpróbáltam — gurulóidő

Elhagyjuk a fővárost. A régmúlt rejtélyei sokakat foglalkoztat. A Brit-szigetekre történő nagyarányú betelepülést i. e. 3100 tájára teszik a régészek. Stonehenge a körkörösen elrendezett kőtömbökből, és földsáncokból álló monumentális bronzkori építmény, az angliai Wiltshire-ben, Salisburytől mintegy 13 kilométerre északra található. Kiépítése i. e. 2500 körül kezdődött, és mintegy négyszáz évig tartott. Olyan emlékmű, amely az addig jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét jelképezi. Közelében újkőkori falu maradványait tárták fel.

A csontmaradványokból megállapítható, hogy küzdelmes életük dacára, az újkőkori emberek könnyebb csontúak voltak, mint a maiak. Szénhidrátszegény étrenden éltek, és általában jó egészségnek örvendtek. A koponyaleletek 5-6 százalékánál tompa tárgytól származó erős ütés nyoma észlelhető, nemtől függetlenül. Az Avon folyó keleti partján, Stonehenge-től 4 kilométerre délkeletre, Boscombe Down dombjain, a régészek két i. e. 2500-2300-ból való temetkezési helyet, és bennük egy súlyosan sérült lábú negyvenéves férfi, valamint egy fiatalabb rokona maradványait tárták fel. Az idősebb férfi sírjából a kor leggazdagabb brit leletegyüttese került elő. Volt a tárgyak között aranyból készült hajdísz, rézkés, kovakőszerszám, íjászok két kőből csiszolt csuklóvédője, fémmegmunkáláshoz való párnakő, és több Beaker-stílusú agyagedény, amely akkortájt a Brit-szigeten nem, csupán a kontinens más részein volt használatos. A két férfi fogzománcának vegyelemzése kimutatta, hogy a fiatalabbik férfi helyben, Wessex mészkővidékén született. Társa, az „Amesbury íjász” nem ott, hanem az Alpok lábánál, a mai Németország és Svájc területén nőtt fel. A közelben további sírra is bukkantak, amelyben hét halott maradványait találták. A fogak elemzése kimutatta, hogy közülük három férfi hatéves koráig születése helyén, majd tizenhárom éves koráig másutt élt. A leletek azt bizonyítják, hogy az európai ember már az őskorban nagy területeket bebarangolt.

2003 óta a sheffieldi egyetem kutatói Stonehenge tágabb körzetében végeznek ásatásokat, különös tekintettel a Durrington Walls mintegy 450 méter átmérőjű földsáncára. A hajdan volt 30 méter széles, és a mintegy 3 méter magas óriási földsánc-körgyűrű belsejében, valamint környékén, három körkörös gerendaépítmény állt. A leletek alapján a fából emelt körépítmények titkos helynek számíthattak. Stonehenge kőtömbjeit, egyfelől a téli napforduló napnyugtájához tájolva állították fel, míg Durrington Walls déli körét, a téli napforduló napfelkeltéje szerint építették. A Wales délnyugati részén emelkedő Preseli-hegység erősen tagolt, töredezett dolerit- és palaképződményei között található, a kőfejtő, ahonnan Stonehenge legelső kövei, a híres kék kövek származnak. Ám akad más különleges kőzet is a Brit-szigeteken, akkor vajon miért éppen ezeket a köveket választották, és szállították 400 kilométeren át Stonehenge-be? Miért ragaszkodtak a későbbi bővítéseknél is ehhez a kőhöz? Egy legenda szerint, a Preseli-hegységben fakadó források gyógyító erejűek. A két hagyományt alapul véve, Stonehenge egyfajta őskori Lourdes-nak is tekinthető. Faszénmaradékok, haszonnövényekkel társuló gyomok virágpora, és főként, a más, távoli vidékekről származó csigaházak tanúsítják, hogy Stonehenge környékén a lakosság fát vágott, földet művelt, pásztorkodott, kereskedett. A kutatók meggyőződése szerint, az emberek messzi vidékekről érkeztek ide gyógyulást keresve, amit a kék kövektől reméltek megkapni. Az erre utaló egyik jel, hogy a környéken lévő sírokban talált holttestek kiugróan nagy számban mutatják fizikai sérülések vagy súlyos betegségek nyomait. A fogmaradványok vizsgálata kimutatta, hogy az eltemetett emberek mintegy fele távoli tájról érkezett. A radiokarbon vizsgálatok alapján, a kék kövek alatt felfedezett leletek kora i. e. 2300-ra tehető. A környéken talált szerves maradványok vizsgálata kimutatta, hogy ez a térség i. e. 7200-ban lakott volt.

Az újonnan felhúzott látogatóközponttól az érkezőket busszal szállítják az ásatás központi magjához, amelyet körbe lehet sétálni. Építője az újkőkori, úgynevezett Windmill Hill-kultúra népe, a Csatornán túlról érkezett. Ezzel megkezdődött Dél-Anglia betelepülése. A népesség szarvasagancs csákányaival ásta ki a 98 méter átmérőjű, 6 méter széles és 2 méternél nem mélyebb árkot. Az északkeleti bejáratnál két kőoszlopot állítottak fel. Ezek egyike, az áldozókő maradt fenn. Stonehenge I-et körülbelül ötszáz évig használták, azután elhagyták. Bozót nőtte be. A következő időszakban a területet az úgynevezett harangedényes kultúra népe vette birtokba, akik a bronz ismeretét hozták. I. e. 2100 körül az építményt gyökeresen átalakították: mintegy nyolcvan, egyenként 4 tonna súlyú granulitoszlopot állítottak fel a terület közepén. Az itt fellelt legnagyobb kövek 9 méter hosszúak, és 50 tonna súlyúak. Látható felületeiket kőkalapácsokkal simára faragták, és ugyanígy alakították ki a gömbölyű köldökcsapokat is, valamint a hornyos csapolásokat, amelyek a külső kör keresztgerendáit rögzítik egymáshoz. Az oszlopok fölfelé keskenyednek. Visszatérve a látogatóközpontba, megtekinthető a régi házak rekonstruált másának vesszőkerítéssel határolt, kőoldalfalú, és nádtetejű, kör alakú épülete. Derékban erősen meghajolva, méter hosszú nyíláson át lehet belsejébe bejutni. Odabent vadon élő, és háziállatra utaló részletek láthatók. Stonehenge nagyjából egyidős a gízai piramisokkal. Mindkét építmény esetében felvetődött a kövek mozgatásának mikéntje. Az itteni elgondolás szerint, a fasínekre keresztben fahengereket tettek, és arra került, az akár 50 tonna súlyú kőoszlop. A helyi tárgyi bemutatóból kiindulva, a kőoszlopokat háncskötelek segítségével, ezernél jóval több személy vonómunkájával szállították. Dombnak felfelé naponta 1 kilométert haladhattak, lefelé akár tízet is. 30 és 400kilométer közöttiek lehettek a megtett távolságok. Néhanapján locsogva közbeszólt a tenger is, mint szállítási útvonal. Mint ahogyan a kétéves látogatótól a legidősebbekig, a móka kedvéért én is megpróbáltam háncskötél segítségével magam után vonni, a kiállított többtonnás követ. Stonehenge-t A tárgyi látnivalók miatt nem érdemes felkeresni. Csalódást okozott mindkettőnk számára.