Megírtam — élettér

Nézzünk szét Jerevánban. Legfontosabb célnak az Örmény Népirtás Emlékmű felkeresését tartottuk. A városi folyó miatt a szállástól jókora kerülővel keltünk útra. Ez sosem baj, mert mi lábon szeretjük megismerni a legújabbat. Megtaláltuk a szurdokban hömpölygő folyó felett átívelő hidat, és már a városi Sportkomplexum felé tartottunk. Érthetetlen volt számunkra, hogy a népirtás emlékmű nem volt kitáblázva, annak pontos hollétéről a szépen karbantartott magaslati parkban dolgozó kertészek tájékoztattak minket. Elsőnek egy önkifejező szobor került elénk: karjai között gyermekét magához szorító anya, aki futás közben rémült arccal hátratekint. Betonból készült alkotások következtek. Az első egy 44 méter magas, hosszában kettéhasított obeliszk: négyzetalapból indul ki, folyamatosan elvékonyodik, és a vége tűhegyben végződik. Közelében kört alkotva befelé dőlő szürke falak, amelyek közé több helyen is be lehet menni. Középpontjában örökmécses világít, körbe lehet sétálni. A kisebb mélyedésbe lobogó lángot kőperem vesz körbe, amelyre az ideérkező látogató a megemlékezés virágját helyezheti, és teszi is. Az emlékmű már távolról megérintette Katit., Odabent egyre fokozódott benne ez az érzés. Pár nappal később egy szál rózsát helyezett el a népirtás áldozataira megemlékezve. A hegytetőről rálátás nyílt a városra. A messzi távolban csak körvonalazódott az Ararát.
A híres nevezetes örmény Konyakgyár és múzeum meglátogatását nem terveztük, ellenben a Nemzeti Képtár és a Történeti Múzeum felkeresését, igen. Az örmény fővárosban járva feltűnhet, hogy számos épület vöröses, rózsaszínes árnyalatú. Mindez a rózsaszín bazalttufának köszönhető, amely a centrumként is beazonosítható Köztársaság tér épületein is megfigyelhető. A teret öt rózsaszín és sárga tufából épített épület veszi körül. Itt áll többek között a Külügyminisztérium, az Örmény Történeti Múzeum, az Örmény Nemzeti Galéria és a Mariott Hotel is. A két múzeum egy épületben kapott helyet: a képtár a hetedik és a második emeletek között, a történelmi pedig az elsőn. A Szovjetunió idejében a tagköztársaságok egyik kötelező feladata lehetett a sok közül, hogy az ország szíveként aposztrofált Moszkvának a nemzeti emléktárgyaik legjavát önként és dalolva felajánlják, hogy odakoncentrálva növeljék a népek barátságának titulált ország kulturális imázsát. Ennek következtében szegényesnek bizonyult a kiállítás összképe: festmények, ikonok, egyházi témájú festmények és sok portré.

A Francia tér közelében található a látványos és hangulatos Cascade lépcsősor. Az előtte lévő teret, többek között, a kolumbiai szobrász, Fernando Botero "dundi" szobrai uralják: meztelen hájpacni katona,fején sisak, egyik kezében pajzs, a másikban kard; fekvő, bálnaméretű nő; erősen túltáplált macska; fenekén tétlenkedő gömb alakú madár. Mindezek fekete kőszoborként jelennek meg. Aki nekivág a körülbelül 100 méter magasba felkalauzoló lépcsősornak, a végén megérkezik az egykori Sztálin apánk szobrát váltó nonfiguratív Anyaság című nyúlánk alkotáshoz. A lépcsősort időnként teraszok törik meg, ahol néhány kortárs alkotás látható. Az első szinten egy májusfára emlékeztető, mindenféle limlommal teleaggatott ágas-bogas szélforgó, amely az összes alkotás közül a legattraktívabb. A teraszok elmaradhatatlan utcabútorai a padok, és a szökőkutak. A legmagasabb pontjáról csak sejtetően került elénk az Ararát. De van más érdekessége is a lépcsősornak. Két oldalról füves bokros domb szegélyezi, azon túl lakóházak. A szobrokkal teli téren a vendéglátóegységek mellett Art Múzeum bejárata, ahová nagy várakozással beléptünk. Néhány semmiségen túl vásárlásra buzdító üzlet. Zakatoló mozgólépcső vitt fel a magasba. Mint kiderült, végeiben a lépcsősor teraszaira lehetett kimenni. Az egészet a domb alá rejtették, így az kívülről láthatatlan maradt.
Szállásunk közelében egy igazi örmény Art múzeumra találtunk. Azért jeleztem igazi örmény artnak, mert itt egyetlen olyan produktumra nem találtunk, amely híres elődök alkotásait koppintotta volna: mindegyik darab saját elgondolás szüleménye lehetett. Meghatározóak voltak a fémalkotások, mint például különböző emberfigurák, vaddisznó. Konkrétabban: a nő mögött lévő férfi egyik kitárt kezében tartja a fejét, és így nézi őt. Színekkel ábrázolt meditáció. Szexualitással teli rajz, amelyről nem jött át az érzelem: öncélú szeretkezés. Festmények és tusrajzok következtek. Katinak ez utóbbi jött be egy középkori város kapcsán, de a kiállított remekek elmeséléséből nekem egyik sem vált igazán felejthetetlenné. Pontosabban egyikük igen, mégpedig a manókat ábrázoló festmény, ami bennem egy írás ötletét adta (A piktor álma címmel megírtam).
a Köztársaság tér közelében lévő Vernissage piac egyben turisztikai látványosság is. Jellegét tekintve, bazár: kerámia, festmény, kézi készítésű ékszer, textília, szőnyeg, Szenes vasaló, 45-ös korong, bélyeg, üvegáru, antik tárgyak és szuvenír termékek is, melyeken az örmények fontos szimbóluma az Ararát-hegy, és a gránátalma is megjelenik. A külföldi vásárlók nagy kedvence az elmúlt korszak illusztris kitűzői. Nem véletlen a sakk készletek sziporkája, ugyanis Örményország igazi sakknemzet. Az iskolákban kötelező tantárgy a sakk. Egy pohár frissen facsart narancslé 4 euró, a gránátalmalé 8 euró. Átlagos minőségű tölcséres fagyi 0,5 euróért kapható.