93. MEGELEVENEDŐ NÉPMESÉK – mesébe illő történet (2008)

Mióta kedvenc időtöltésemmé vált a hangrögzítés, a fejemben ott motoszkált a „mese hangillusztrációval” ötlet. A magam okán magától értetődő volt, hogy ha ott tartok a történetben, a meséket nem látó gyerekek fogják felolvasni. Tudatosan meseolvasásra adtam a fejemet. A kiválogatásban első számú szempont volt, hogy a mesét minél gazdagabban lehessen illusztrálni. A százharminc mese előbb húszra szűkült, legvégül négyre. A négyből mégis öt lett, mert a CD időhosszát ki akartam tölteni. A következő feladat a mesékhez tartozó hangillusztrációk kidolgozása volt. Látszólag egyszerű a feladat, ám csak látszólag, mert olyan hangokhoz is kellett gyakorlati ötletet párosítani, mint pl. a kis gömböc faló és guruló hangja, vagy a kútba beledobott királylány hang. Mindegyik népmeséhez számozott sorrendben meghatároztam az illusztráció munkanevét és leírását. Az országot hárman vettük a nyakunkba, lelkesen. A siker érdekében a fél országot beautóztuk: gyakran több napos csillagtúra alkalmával kerítettünk sort a felvételekre. Több ízben szerepjátékra került sor. A sokrétű kihívás, a legváltozatosabb helyszínek és a trükkös megoldások sora mindannyiunk örömére szolgált: élethosszig tartóak lettek ezek a kitartással és odaadással megszerzett élmények.

A Vakok Általános Iskolája igazgatónőjénél kérésemmel meghallgatásra találtam. Két felsős lányt ajánlottak a figyelmembe. A próbaolvasás eredményesen zárult. A harmadik lányt – gimnazista – többé-kevésbé személyesen ismertem.

A felolvasott mesék hangaláfestése igazi kihívást jelentett számomra. Nem látva nem egyszerű feladat egy időben, mondjuk három felvételt mixelni: egy hangsávban kell a teljes munkát elvégezni. A hangarányoknak a mese teljes egészében stimmelnie kell. Egy mentést követően felismert hiba után az egészet elölről lehet kezdeni. A végeredmény maga volt a megelevenedő csoda. Ezek után lehetőségem nyílt a zsebembe mélyen belenyúlni. A kész lemezből a lakásomon két számítógépen hétszáz példányt másoltam. Belőle több mint százat kaptak a Vakok Általános Iskolája tanulói, ötszázat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózata és a Könyvtárellátó hálózata.

Néhány nem létező kulisszatitok a hangillusztrációk kapcsán:

1. A kis gömböc: a „kis gömböc” faló hangja a német juhász vakvezetőtől származik, ahogyan a húskonzerv tartalmát eszi – kissé felgyorsítottam a felvételt. A „kis gömböc” guruló hangja pedig egy kőbánya meredekén aláguruló medicinlabda.

2. A huszár és a szolgáló: a borjú főbevágásának hangja egy bokszzsákra mért erőteljes csapás.

3. A három ágú tölgyfa tündére: a kútba beledobott tündér csobbanását a következőképpen oldottuk meg: egy rafia-szatyorba köveket tettünk, a fülére erős és hosszú bálakötöző zsineget kötöttünk, majd beledobtuk a kerekes kútba.

4. A halkisasszony: az „ördögöket” olyanképp halljuk, mint ahogyan az Operaház emeletéről a földszinten a szünetben zsibongó közönséget.

5. A muzsikáló ezüstkecske: a mese felolvasója egyben a fuvolán játszó zenész is, akit egy nem látó fiatalember kísér zongorán. A mese tartalma és a zenei aláfestés ritmusa és hangulata teljes mértékben összhangban van egymással.