Megcsiklandozhatta volna — Jorgi

Embere válogatja, hogy a különböző kultúrájú országokban kinek-kinek mi kelti fel az érdeklődését. Én nyitottan állok a furcsaságok elé. Amennyiben szokatlansága ellenére elnyeri tetszésemet, máris bekerül az életre szóló emlékek sorába. Ilyen a mestiai szarvasmarhák léte. Esetükben annak kellett történnie, hogy reggel ajtót mutassanak a gazdák nekik. Nem lévén csordás, magukat hajtják ki a zöldre, amely lehetett a kórház kertje, közpark, útszéli gyepűtöredék vagy folyóparti susnyás. Ráérősen ballagtak az utcácskákban vagy a főútvonal kellős közepén. A közlekedési szabályokkal tisztában lévő szarvasmarhák a járdán libasorban követték egymást. Tehén, bika, egyre ment. A vezérállat nyakában éles hangú kolompféle. Az úttesten ráérősen bambuló négylábúakra nem dudáltak rá a gépkocsivezetők, inkább kikerülték őket. Bezzeg, amikor a kimerítő hegyi túráról a településre visszaérve az úttesten gyalogoltunk Katival, ránk tülköltek. Néha már-már úgy éreztem, mintha a településen a hatalmat átvették volna a marhák.

Örök emléknek álljon itt egy másik eset is. Záporozó könnyeivel telesírta a tájat az eső. A szállás pázsitos kertre nyíló ajtaja, ablaka tárva-nyitva. A bádogtetőt verő csapadék kopogása, az ereszcsatornában alázubogó esővíz csörgése, és a krokodilkönnyeit hullató égi áldás idillje egyedülálló élmény, párosulva a csapadék által felerősödött zöld illatával. Tompa morajlással és éles reccsenéssel zengett az ég. Egy-két cikázó villám tökéletessé tette az összhatást. De mindez hagyján is lett volna, mert ilyen természeti jelenséggel néhány helytől eltekintve, a kék bolygó bármelyik pontján találkozhatunk. Mestia viszont magas hegyekkel körbeölelt, tengerszint felett 1500 méter magasan fekvő völgyben található. Amennyiben vette volna a fáradtságot Kati, és a kényelmes ágyból kimászva az udvarba tartott volna, lábujjhegyre állva, mutatóujjának begörbített végével könnyedén megcsiklandozhatta volna az esőfelhő hasát. Ám nem tette. Helyette az ágyban hanyatt dőlve nézte, ahogyan az egyik felhő nekiütközve a hegynek felfelé távozik a völgyből, hogy később őt egy másik felhő a magasból alábukva felváltsa. Kedvükre jöttek-mentek a különböző zordságú és csapadéktartalmú fellegek, mi pedig a kényelmes ágy nyújtotta úri kényelemből megfigyelhettük a természet eme látványos játékát. Mi nem fanyalogtunk az egész napon át tartó esős, záporos, zivataros időjáráson, hanem teljes valójában kiélveztük. Másnap új felvonás vette kezdetét. Az égbolt magasából olykor-olykor előbukkant a tüzes napkorong, jelezve, ő is része a megunhatatlan természetnek. Kitisztult az ég. Perzselő napsugarak szárították a nedves tájat. Harsogó zöld színben pompáztak a hegyek. Lehet-e még mindezt fokozni? Igen, itt a Kaukázusban, szinte a végletekig lehet. A 2100 méter magasan véget érő fás-cserjés növénytakaró után élénkzöld füvű alpesi legelő váltja a tájat, hogy azokon túl körpanorámát nyújthassanak a hóval fedett hegyvonulatok. Mindezt ágyban fekve, ülve végignézni, felülmúlhatatlan.