: MÉG A BŐRT IS — aljasság (2015.)

Ezzel a korántsem pozitív jelzővel, egy vidéki telephelyű, buszos utazási irodát illetek, és a telepített idegenvezetőt. Mivel a cégvezető ugyanazon a mediterrán településen töltötte a nyarat, ahol a koordinátor is dolgozott, ezért aligha hihető, hogy az ott történő dolgokról mit sem tudna.

Pár órával a megérkezés után, az egyik nagyobb apartman étkezdéjébe össze lett hívva a csoport. A fiatal telepített koordinátor nyomta a szokásos tájékoztatót, mígnem kitért rá, hogy a medencét az előző csoportból néhányan mennyire elitélendő módon használták. Ez idáig rendjén is lett volna, ám, amit utána hallottam, attól elképedtem.

— Mindegyikőtök figyelmébe ajánlom, hogy megvannak az eszközeink, az ilyen utasokkal szemben!

Alig, hogy megérkeztünk az ártatlanság menlevelével, máris keményen megfenyegetett minket, a rendőrséggel. Amint ezt a plénum előtt szóvá tettem, mindössze annyi történt, hogy lepergett róla. Mintha meg sem hallotta volna.

De, ez a sztori csak a hab volt a torta tetején. Mielőtt elkezdődött volna a tájékoztató, nagy körítés mellett beharangozta, hogy a helyi szállásadó nagylelkűen meghív minket. egy jégkockákkal hűsített limonádéra. A továbbiak során képbe kerültünk, hogy a helyi csapvíz fogyasztását érdemes elkerülni. Ez megszívlelendő információ volt, nem feledkeztünk meg róla.

Mivel másnap reggel, egész napos privát útra keltünk Katival, ezért az a nap, az utastársakkal kapcsolatosan teljesen kiesett. Csak a harmadik napon értesülhettünk róla, hogy a csoport fele heveny hasmenéssel bajlódott az előző nap. Miért? Mert az ajándékba kapott limonádéval a jégkockát is elfogyasztották, melyet csapvízből készítettek.

Mint később közszájról kiderült, ezt a játékot időtlen idők óta folytatja az utazási iroda. A helyi orvosnak hatalmas bevételt jelent, a turnusonként húsz beteg ellátása után járó summa, valamint a patikaszeren lévő haszon is.