() MEDITERRÁN DECEMBER — nem hűhó (2023.)

Kisebb terület karácsonyi vásár címszóval — a bejáratoknál rendőrök posztoltak. A piros műfűvel leborított terület elsősorban nem a bazári kufárkodásról szólt, hanem a kölykökről. Bőven került elibük szalmabála — lett miben hancúrozni. A kisebbeknek körhinta és nagy adag fagyi dukált. A közösségi térben a szülők mellett nekünk is jutott hely a padon. Fociztak és vehemensen kergetőztek a tíz évnél fiatalabb gyerekek. Másra is felfigyelhettünk. Apukája által szájában cumival egyéves baba lett a szalma közepébe ültetve — körülötte óvodás korú csemeték szaladgáltak. Egyikük a bátyja, aki melléje érve kezével megsimogatta az öcskös kobakját, néha szájából kihúzta majd visszatolta a cumit — és már viharzott is a sürgős dolgára. A banda többi tagja is szeretettel fordult a leendő haver felé. A padon egymás mellett ülő szülők mindezt meleg szemekkel nézték. Kisvártatva felállt a papa és odalépett a legújabb szeme fényéhez: hasra fektette és mászó mozdulatokra tanította. De túl az alkalmi vásár emberarcú életterén, a város más szegletében is szembeötlő volt a szülő-gyermek kapcsolat foka: a kávézóban ülő mama ölében ott pislogott az egyéves baba, szájába forró csokiba mártott csurrosz került. A hároméves már saját kezűleg öntötte magába, és aktívan vett részt a felnőttek csevegésében.

Hanyatlóban a nap, ereszkedett a szürkület. A belváros régi építésű hangulatos házai között a sétálóutcában tartottunk vissza a szállásra. Okát eleinte nem értettük, de egyre többen érkeztek tömött sorokban oda, ahonnan mi éppen távozni szándékoztunk. A karácsonyi lámpafüzérek gyújtására érkeztek elegánsan öltözve a malagaiak — melyet fülsértően hangos, negyedórán át tartó vegyes zenei aláfestés kísért. Utána mindenki ment arra, amerről az imént érkezett.