Vidám napot / másodosztály...,

Nem kell hozzá vonatra ülni.

Többször is megkérdőjelezhetetlenül beigazolódott, hogy — tágabb földrajzi értelembe véve — mifelénk másodosztályú emberek tíz milliói léteznek. Két dimenziója is van a felvetésnek. A fejlett európai országok ebbe a térségbe, gyakran ugyanolyan csomagolásban és ugyanolyan elnevezéssel szállítanak másodosztályú terméket, amit nem egyszer drágábban kínálnak fel eladásra, mint otthon az első osztályú portékát. Pár éve tudatosan átvizsgálom a külföldi cuccokat. Így tettem ezúttal is. A negyvenhármas méretű klasszikus formatervezésű cipőből két pár akadt a boltban, de mindkettőnek a belső bélése nem simult fel tökéletesen a helyére. Igaz, jelentős árengedménnyel árulták a még így is borsos áru csukát, de nem tűntették fel a minőséghiba okot. Amikor a termék hibáját szóvá tettem az eladó előtt, pofát vágott: ki érti ezt? A csehek és a szlovákok az Unió bíróságán közösen beperelték a nyugati cégeket az elítélhető gyakorlatuk miatt, de elvesztették a pert: tiszta sor!

Régóta nem jártam a Lajtától nyugatra. Amennyiben ebből a térségből arrafelé utazna valaki, ott továbbra is „keleti” maradna, és nem Uniós polgár. A politika terén pedig még ennél is jóval szembeszökőbb az ellentmondás. A tárgyilagosság okán megjegyzem, a Lajtán túli államokban rengeteg nem európai költözött be az elmúlt évtizedek során, ami a gyarmattartói múltjukból fakadt és a gazdagságukból adódó munkaerő piac helyzetéből: ők Uniós polgárok.

Mindezeket nem az Unió ellen vagy mellett érvelésből taglaltam, hanem a viszonyok tisztázása miatt, a tisztán látás okán. Ami pedig az Únió-t illeti. Véleményem szerint — életem során semmilyen harci cselekményt nem élhettem át, szerencsére — de én a legfontosabbnak a fegyveres konfliktus elkerülését tartom elsődleges célnak, a békében való élhetés lehetőségét. Ehhez képest a zavarosban halászó ilyen-olyan emberek millióinak kártékonysága, csupán sokad rendű kérdés a sorban.