179. MARADTAM — ajándék (1982.)

Haverom megkapta a behívót. A bevonulás előtti napon hármasban, a kedvéért szétnéztünk azon a bizonyos halpiacon. Fogaskerekűre szálltunk, valahol kikötöttünk. A helyiségben egy cérnavékony és egy hordóalakú lány táncolt alkalmi partnerekkel. Részemről messzemenően felejthetők voltak. A bakának készülő srác kiszemelte magának az utóbbit. Dumált a fejével — négyesben indultunk a nő közeli lakására.

Kisiparos lánya volt, óvónőként dolgozott. A kétszobás modern lakás egyik szobájában albérlők laktak. A haver nagyon csapta a szelet a pityókás lánynak, de ő egy félreérthetetlen mozdulattal arrébb penderítette. Patthelyzet alakult ki. Közben a telt keblű lány kijelentette a barátomnak, hogy ő engem szemelt ki partnernek. Nem kedveltem a testes nőket, de ő még annál is terjedelmesebb darab volt.

— Szó sem lehet róla — feleltem a haveroknak.

— Ha nem maradsz itt, akkor a továbbiakban nem ismerünk — és elmentek.

Maradtam. Egyáltalán nem ugráltam örömömben. Nem vonzott benne semmi sem. Bár kedves volt és úgy gondolom, nem lehetett céda. Ez a nap így jött ki. Betévedtem az egyirányú utcába. Szép lassan közel kerültünk egymáshoz.

Fél óra elteltével minden sietség nélkül öltözködtem. A partnerem már aludt. Készen álltam az indulásra. Ránéztem a halkan szuszogó lányra és nem akartam hinni a szememnek: egy gyönyörű szép babaarcú nőt láttam. Ledöbbentem a meglepetéstől. Ez a csaj a gyönyörök gyönyörét élhette át velem. Kimondottan bájos volt és már mintha nem is lett volna annyira kövér. Fele ilyen testsúllyal csorgatnám a nyálamat utána. Arcát percekig jólesően néztem, és a lányt magamba fogadtam. Melegség fogott el iránta. Odaléptem az ágyhoz, és arcára puszit nyomtam.