Lukat fúrtak — ótestamentum korán és bikini

A palesztin izraeli háború következtében puskaporos térség felé indultunk a feleségemmel. Az emberiség történetét ismerve, vérzivatar vérzivatart követ. Jordánia területe kiemelkedő történelmi hely az egymástól eltérő vallások egymásnak feszülése szempontjából. Nem egyszerű a helyzet. Az ország lakosságának 30 százaléka palesztin. Szögesdróttal körbevett sátorvárosokban egymillió-kétszázezer szír menekült él. Az eredeti légi útvonaltól eltérően, Izrael elkerülésével, Kairó irányából, Akaba felett átrepülve megérkeztünk Ammanba.

A dombokra épült főváros lakossága meghaladja a négymillió főt. A területet i. e. 8500 évvel lakták már. Az első írásos dokumentumok i. e. 1200-ban Rabbath-Ammon néven említik mint az Ammonita királyság fővárosát. Fénykorát Traianus római császár idejében Philadelphia néven élte, amikor Arabia provinciához tartozott. Ebből a korból megmaradt a fórum és a színház. A VIII. században az Abbászida Kalifátus részévé vált. Gazdag történelmi emlékekkel rendelkezik. A citadella kihagyhatatlan régészeti ékszer. A hatalmas területen feltárt tárgyak és épületmaradványok közel tízezer évről mesélnek. Múzeuma párját ritkító különlegességekkel várja az érdeklődőt. Láthatunk tízezer éves szoborfigurát, hatezer éves emberkoponyát, amelynek felületén három egymáshoz közel lévő helyen érme nagyságú lukat fúrtak. Rajtuk keresztül krónikus fejfájós személyt vagy elmeháborodott embert, netán másvalakit szerettek volna démonjától megszabadítani. A beavatkozást túlélte a koponya tulajdonosa, mivel a furatok hártyásodni kezdtek, de véglegesen nem forrtak össze. A csecsemők fejének hosszúkás alakúra nyújtásával is próbálkoztak, mint ahogyan időben és térben a Föld más térségeiben is. A feltárt területen a palota medencével látnivalótól a napjainkban is használt színházon át, a különböző állapotban ránk hagyományozódott köz és egyházi épületekig bezárólag, időrendben minden fontos egymásra épülő történelmi építőkő megtalálható. Aki felkészülten idevetődik, régészeti paradicsomban érezheti magát. A röghöz kötött földművelésbe belekezdő őseinknek a közelmúltig tartó fejlődési ívén túl a feltárt kemenceleletre hivatkozó régészek állítják, hogy 14 500 évvel ezelőtt kenyeret sütöttek az emberek. Ez pedig időben ezer évekkel előrébb teszi a földművelés kezdetének feltételezett időpontját.

A főváros pereme is adta magát a történelem megidézésében. A gázai övezetet érő izraeli válaszcsapások következtében nagyszabású tüntetést hirdettek Amman központjába a jordániai palesztinok. Mivel a tömegmegmozdulás ellehetetlenítette a sorban következő programot, ezért alternatív megoldásnak a fővároson túl lévő várkastély felkeresését ajánlotta az idegenvezető. Amman külterületén áthaladva bármit elfogadtak volna az utastársak, csak azt az egyet nem, hogy lerobbanjon a busz, és ki kelljen szállni. A látott nyomor foka mindenkit az ülésbe döngölt. Ám a szegénység nem mindig párosul gazemberséggel. Egy-két kapualjban feltűnt néhány cserepes virág, de közelükben kupacban magasodott a szemét. A szegénység szívszorító hatása elcsendesítette az utastársakat. A korához képest elfogadható állapotban fennmaradt ókori kastélyban 10-15 tonnás kövek voltak egymás mellé és egymásra felrakva. Illesztésük mérnöki pontosságú. Kétezer évvel ezelőtt ez már simán ment. Ezt az épületet is a földrengések tették elhagyatottá.

Jerash, ókori neve Gerasza. Ammantól északra 45 kilométerre fekszik. A legépebben megmaradt ókori településnek tartják, a Marokkóban lévő Volubilissel együtt. Feltárása a XX. században kezdődött. Történetét érdemes nagy vonalakban megismerni. A települést i. e. IV. században szemita népek alapították, de a legkorábbi leletek kétezer évvel régebbiek. Itt telepítette le veterán katonáit Nagy Sándor. I. e. 63-ban korlátozottan, de visszaadta a település függetlenségét a római Pompeius. Napjainkban látható épületeinek jelentős része ebből a korszakból származik. Az építkezéseket a szíriai és a nabateus városokkal folytatott kereskedelem hasznából finanszírozták. Százharminc körül a települést meglátogatta Hadrianus császár, amely újabb monumentális épületeket eredményezett. Ekkoriban húszezren lakhatták. A V–VI. században a bizánci uralom alatt számos római kori templomot lebontottak vagy átalakítottak. Helyükre keresztény templomok kerültek. Később 614-ben a Perzsa szászánidák, majd 638-ban az arabok foglalták el. A csatározások során Gerasza épületei súlyosan megrongálódtak. A pusztítást a sorozatos földrengések fokozták. Lakott területe eredeti méretéhez képest negyedére zsugorodott. Ennyi talán elegendő is a történelmi időkről.

Nézzünk szét egy kicsit. A Haddriánusz kapu boltíve alatt áthaladva körsétára indulunk. Petra után a második leglátogatottabb történelmi hely az országban. A Zeusz-templom a papi megalománia ékes bizonyítéka. Mértéktartó tervezéssel a maga teljességében elkészülhetett volna. A fölöslegesen elherdált pénzből másra is futotta volna még. A 110 × 150 méter alapterületű szentély nem készült el soha sem. Hatalmas, 175 centiméter átmérőjű, több elemből felépített oszlopaiból számos megmaradt. Az épületegyüttes egy része elkészült, de a későbbiekben a félkész templom kézműves céhek telephelyévé silányult. A Zeusz-templom a córdobai nagymecset alapterületével hajszálpontosan megegyezik, amely évszázadok alatt teljes pompájában a muszlimok rendelkezésére állt.

Amit végigjártunk az a régi város centruma volt a hozzátartozó épületekkel. A keresztirányú főútvonalak, a kör alakú piac, a polgárok házai, valamint a szórakozást és szolgáltatást nyújtó épületek kézzel fogható közelségben. Az egy négyzetkilométer nagyságú belterületen túl az itt élt húszezer ember számára további területekre volt szükség. Azokon a mai város épületei állnak, melyek gyűrűbe fogják a romterületet. Minden év augusztusában megrendezik a Jeras fesztivált: színházi előadás, verses felolvasás, koncert.

Az ókori Gadara mai neve Umm Qais. Közelében a Golán-fennsík, és a Genezáreti-tó. A stratégiai helyre katonai kolóniát telepített Nagy Sándor. A nabateusok elűzése után a római birodalom fennhatósága alá került. Fénykorában a dekapoliszhoz tartozott. Az első század végétől látványos fejlődésnek indult. A várost körbevevő területen hetvenöt darab 600–750 köbméteres, esővíz felfogására alkalmas tározót építettek, és 170 kilométer hosszú földalatti vízvezetékkel a városba vezették. A műtárgy egy része ma is látogatható. Mivel a népesség folyamatosan növekedett, és nagy méretű közfürdőt is üzemeltetett a város, ezért a településtől 11 kilométerre lévő forrástól földalatti agyagcsövekben vízutánpótlást szállítottak. A völgyben fekvő településen, hogy mindenhova eljuthasson a víz, további 22 kilométer vízvezetékrendszert építettek ki. A mai elképzelés szerint ekkoriban egy fő naponta átlagosan 300–400 litert használt fel. Később három település összefogásával, a tőlük 170 kilométerre lévő völgyben, bazaltkövekből két gátat emeltek. Általa 4–6 millió köbméteres tározót hoztak létre. A felduzzasztott vizet a 270 méter szintkülönbség segítségével juttatták el a felhasználás helyére. A földművelés hatékonyságát is jelentősen elősegítette a gondos vízgazdálkodás. A 749-ben bekövetkezett hatalmas erejű földrengés mindezek végére pontot tett. A terület fokozatosan elnéptelenedett. Ezek az ismeretek engem teljesen lenyűgöztek. Az emberi gondolat és a tervek megvalósulásának remekműve.

Van itt másféle is a régmúltból. Az evangéliumok szerint ezen a vidéken többször megfordult Jézus. Ördögűzéssel meggyógyított két démontól megszállt embert. A rossz szellemeket disznókba küldte. A meredek parton a konda belerohant a tóba, és vízbe fúlt. Ezt követően a városlakók Jézust távozásra kérték a környékről. A ma is létező tótól tíz kilométerre lehettünk a hármashatár közelében. Míg a többiek a kilátópontnál nézelődtek, addig elgondolkodtam, vajon hogyan eshetett meg a valóságban a bibliai történet? Ha igazságtartalmát nagy vonalakban elfogadjuk, akkor a szóban forgó embereket idővel fogságba ejthette, a mondjuk, ideájuk folyamatos mantrázása. Úgy jártak, mint a saját farkába harapó kígyó. A továbbiakban rögeszméjüktől képtelenek voltak megszabadulni. Terhessé váltak a közösség számára. A baj forrására ráérezhetett Jézus, és rávezethette őket az alapprobléma helyes megközelítésére, értelmezésére, továbbá a probléma feldolgozásának technikájára. Sikeresen megszakította a tévhiten alapuló, kórossá vált felfogást. Ezzel nagyjából egy időben, Jézus pechére, vagy bekattant a kondavezér – manapság is előfordul, hogy például bálnák és delfinek tömegesen kiúsznak a sekély part menti vizekbe és ott halálukat lelik –, vagy mondjuk, talajmozgás következtében véletlenül belecsúsztak a tóba, ahonnét képtelenek voltak partra jutni. Akár így volt, akár úgy, netán teljesen másként esett meg, a kárba veszett néhány állat elvesztése súlyosabban érinthette a közösség tagjait, mint a betegtársak meggyógyulása. Ezért köthettek útilaput a messiás talpára.