Lombos faág nyúlik   csontsorminta 

A Ria Formosa Nemzeti Park tőszomszédságában éli napjait a 40000 lakosú tartományi székhely, Faro. A 170 négyzetkilométer kiterjedésű homokszigetekkel szabdalt öbölből öt természetes eredetű. A hatodik, amellyel megteremtették a belvárosi hajókikötő és az Atlanti-óceán közötti kijárás lehetőségét, mesterséges. Közelében található a várdomb, a Porto-Lisszabon-Faro-Lagos vasútvonal pályaudvarostól, valamint a helyi és távolsági buszok végállomása is.

Az óváros jelentős része lakatlan. Mégis közkedvelt környezet a turisták körében. Oka rém egyszerű. A földszintes házaktól a kétemeletes épületekig, a homlokzatokat teljesen felújította a városvezetés. Az összes ingatlan homlokzata fehérre mázolva. Igaz, itt-ott feltűnik egy-két betört ablaküveg. Néhol nyitva az emeleti ablak, erkélyajtó: jóhiszemű lakásfoglalóvá váltak a galambok. Mondhatnám, bizarrságával még ez is dob egyet rajta. Az emeleti szobák plafonja deszkaborítású. A tetőcserepek pirosak vagy napszítta. Az egyik földszintes épület előtt megálltunk a feleségemmel. A szimpla bejárati ajtó betörött üvegén belestünk: a jelképes előszobától közvetlenül jobbra, mellékhelyiség. A ház belső tere az ablaktalan szoba. Tele bútorral. Egy része feldöntve. A földön tányérok összetörve. Talán felszámolatlan hagyaték. Nem értjük az egészet: a bejárati ajtó betörött üvegén át képtelenség bemászni. Szándékos dizájn lenne? A lakatlan utcából sikátorba kanyarodunk ötletszerűen. Pár lépés mindössze és kisebb tér közepén szívjuk magunkba a miliőt. Külföldiektől hangos a környezet. Szól a zene. A vendéglátó egységek fölött lévő ingatlanok üresek. Már fel sem tűnik. Ahol lakik valaki, ott elmaradhatatlan a cserepes-virágözön vagy a frontra felfuttatott növényfal. De előfordul dézsába ültetett is. Ezek az elmúlt évszázadok lakásai. A ma embere modernebb után vágyik. A városvezetők az új ingatlanok javára nem sajátíttatnak ki utcákat. Csak a szükséges méretű telket biztosítják az építőipari cég számára. Ennek következtében jöhettek létre azok a megszokott utcaképek, ahol a szemnek tetszetős külsejű két tízemeletes lakóház között, földszintes vagy egy-két emelet magas régi lakott épületek megbújhatnak. Ez a városarculat-tervezés az egész településre vonatkoztatva is igaz. Visszatérve az óvárosra, mellékutcában nézelődünk. A két lakott ingatlan között lakatlan ház. Felújított, fehérre festett homlokzattal. Az épületek között rést vett észre Kati. Kíváncsian bekukucskált rajta: a ház elülső fala mögött üres telek — mint az amerikai filmgyárak megépített díszletvilága.

Október közepén ismerkedünk a dél-portugáliai várossal. Nappal 24 Celsius fok, nyáron a duplája is előfordulhat. Kerüljük a tűző napot. A szűkebb utcákban az egymással szemben lévő épületek első emeletének magasságában, kifeszített árnyékvetővászon a nap heve ellen. Szállásunk mennyezetén nagy propelleres ventilátor. A kétszárnyas erkélyajtó belső oldala előtt fatáblaajtó. Az erkély kilépős. Onnan minden nap többször és hosszasan nézelődött a feleségem. Az épület előtt hangulatos sétálóutca. Az embermagasságú fák lombkoronája gömb alakúra nyírva. Róla hosszúkás tér nyílik. Ott már a kétemeletes lapos tetejű házak fölé magasodnak a fák. Alájuk terasszal kitelepülő vendéglők. A várost róva is rátaláltunk egy felejthetetlen utcaképre. A totálromos lakóház emeleti erkélyajtaján lombos faág nyúlik ki az utca fölé. Kattan a fényképező. A mellettünk elhaladó fiatal pár kíváncsian körbenéz, majd mosolyogva fotóznak.