90. LIBABŐR – egyszer egy életben (1996)

Én is szoktam álmodni. Néha zagyvaságokat, máskor vegyes felvágottat zöldséggel, olykor tartalmasakat, de egyszer magát a csodát. Álmomban egy ismeretlen női arc jelent meg előttem. Feje búbjától nyaka alsó részéig láthattam a jelenést. Bájos pofija valóban lenyűgöző hatású, vagy inkább letaglózó erejű volt. Teljesen rabul ejtett. Nem volt soha sem fixa nőideám. Az ábránd, vagy mondjam inkább úgy, a tökély hatása egy olyan plátói szerelemérzésbe kergetett bele, ahonnan nem volt hova tovább égni. Az átélt élményt szavakkal képtelenség visszaadni.

Felébredtem. Az eszmélés első pillanata egy leírhatatlanul boldog, lebegő érzéssel ajándékozott meg. A talpamtól a fejem búbjáig elképzelhetetlen számú, óriási átmérőjű és vastagságú libabőrrel voltam tele. Ám ahogy tovább peregtek a másodpercek, egyre gyorsabban apadtak le, ritkultak meg, és szép lassan végleg eltűntek. Megkondult bennem a vészharang, és mint aki még nem tért vissza teljesen a valóságba, megpróbáltam gyorsan visszaaludni. Megsemmisülten feküdtem az ágyban. Gyilkos erejű bánat szakadt rám.