90. LIBABŐR —
egyszer egy életben (1996.)
Én is szoktam
álmodni. Néha zagyvaságokat, máskor vegyes felvágottat zöldséggel, olykor
tartalmasakat, de egyszer magát a csodát. Álmomban egy ismeretlen női arc
jelent meg előttem. Feje búbjától nyaka alsó részéig láthattam a jelenést.
Bájos pofija valóban lenyűgöző hatású, vagy inkább letaglózó erejű volt.
Teljesen rabul ejtett. Nem volt soha sem fixa nőideám. Az ábránd, vagy mondjam
inkább úgy, a tökély hatása egy olyan plátói szerelemérzésbe kergetett bele,
ahonnan nem volt hova tovább égni. Az átélt élményt szavakkal képtelenség
visszaadni.
Felébredtem. Az
eszmélés első pillanata egy leírhatatlanul boldog, lebegő érzéssel ajándékozott
meg. A talpamtól a fejem búbjáig, elképzelhetetlen számú, óriási átmérőjű és
vastagságú libabőrrel voltam tele. Ám, ahogy tovább peregtek a másodpercek,
egyre gyorsabban apadtak le, ritkultak meg, és szép lassan végleg eltűntek.
Megkondult bennem a vészharang, és mint aki még nem tért vissza teljesen a
valóságba, megpróbáltam gyorsan visszaaludni. Megsemmisülten feküdtem az
ágyban. Gyilkos erejű bánat szakadt rám.