Lesütötték a szemüket — így kell ezt csinálni

Szervezett programmal a Tróodosz-hegység környezetébe kirándultunk. Az odafelé tartó út során kiszélesedett a látókörünk. Szétszórtan elhelyezkedő tanyaszerű családi házak. Zsebkendőnyi területen folyik a teraszos földművelés. Az épületek fele lakatlan. Az országút melletti vendéglők ajtaján többnyire lakat. Szűk, hajtűkanyarokkal tűzdelt rázós utak. A növényzet jellemzően tűlevelűből állt, de bőven akadt lombos fából is. Kiszállva a buszból, négy helyen is szétnéztünk. Astromeritis Nicosiától 30 kilométerre fekszik. A kétezer-háromszáz lélekszámú falu határtelepülés. Puffer zóna. Szerencsésnek vallhatják magukat az itt élő ciprióták. Megúszták a török inváziót, amely éppen a kertek alatt ért véget. Jóval tovább időztünk a második településen. Kakopetria Nicosiától 55 kilométerre délnyugatra található, a Tróodosz-hegység északi lábánál, 667 méteren. Sűrű erdő veszi körbe. Az ősi települést a Kargotis és a Garillis-patakok találkozásánál alapították. A falu modern része, cseréptetős házakkal, a völgy keleti részében. A Megváltó színeváltozásának temploma a régi falu közepén épült. A másik istenháza, a Szent Miklós-templom, a falutól öt kilométerre. A XI. és a XVII. századból származó falfreskóival a sziget egyik legérdekesebb bizánci stílusú szenthelyének számít. A vízi malom 1754 óta őrli az árpaszemeket. Az ősi Kakopetria falu (Ailades) körül 1938-ban végzett régészeti ásatások eredményei mesélnek a múltról. A feltárás során ősi istentiszteleti hely került napvilágra. Főként terrakotta, melyek közül többük Athena istennőt ábrázolja, kis mészkőszobrok, bronz- és vasdarabok. A nicosiai Régészeti múzeumban lettek kiállítva. Nem csak a múltja, hanem a jelene is érdekes a településnek. Évszázadok óta folyamatosan lakják. A régi, de apartmanokká átalakított házak számbelileg uralják az ingatlanpiacot. Akinek ideje engedi, menjen le a patakvölgybe, és a hidakon át tegyen hosszabb sétát. Érdekes volt megtapasztalni, hogy miként vált a település mindennapos részévé a nem csak éltető víz. Kora délután beindították a kompresszort, mely vizet pumpált az út szélében lefutó nyitott csatornába, így párásították a település levegőjét. Másként is folyt a hőség elleni küzdelem. Kőfalról alázubogott a víz, mely szintén az útszéli árokban kötött ki. Mindennek feledhetetlen hangulata volt. A falunézés végeztével a busz felé sétáltunk a feleségemmel. Szemből hajlott hátú, talpig feketébe öltözött, lábát gumicsizmába bujtatott, nyolcvanas nénike érkezett. Mindkét kezében egy-egy vízzel teli vödör. Amikor közelünkbe ért, helyi nyelven ráköszönt Kati: Kálimérá! – Olaszos mentalitással viszonozta a mama: Csaó! – így kell ezt csinálni.

Buszra szálltunk. A Kykkos kolostor közelében a Throni dombon feketemárványból mauzóleum. A független Ciprus első államfőjének, III. Makariosz ortodox érsek nyugvóhelye. Mint ismert, 1974 júliusában az Észak-Ciprust megszálló török katonák agyonlőtték. Emlékét a közelben hatalmas kőszobor őrzi. Hasonmása Lárnakában. Ott még bizakodóan int kezével. A mindkét végében nyitott mauzóleum közelében kilátópont és egy zárva lévő hatszögletű épület. De akadt itt másféle érdekesség is. Előző nap orkánerejű zivatar tarolt a szigetországban. Itt fenn havazott, melyből emberkéz által arasznyi hóember kelt életre. A nap egyre melegebben sütött. Az élet csírája szép lassan beleolvadt saját levébe.

Ciprus és az ortodox világ egyik leggazdagabb, leghíresebb helye, az 1328 méter magasan a XI. században alapított Kykkos kolostor. Legfőbb kincse a Szűz Mária-ikon. A hagyomány szerint Szent Lukács festette. A kolostor ezeréves, de a falak újak. Az évszázadok során az épület többször is elpusztult. Hol a tűzvész, hol a lovagok csatározásai miatt kellett újjáépíteni. Így a mostani épületek közül a legrégebbi is csupán kétszáz éves. A hercegek és vallási elöljárók folyamatosan gondoskodtak a kolostorról. Az évszázadok alatt sok kincset és vallási relikviát összegyűjtöttek a szerzetesek. A legnagyobb tisztelet és érdeklődés a Szűz Mária-ikont övezi. Valószínűleg a XII. századból származik. A csodatévőnek tartott ereklyét a középkorban ezüsttel bevonták, és azóta csak rendkívüli alkalmakkor veszik le a borítását. Úgy tartották, aki ránéz az ikonra, megvakul, és ezt a hagyományt azóta is őrzik. Amikor Ciprust komoly szárazság sújtotta, a kolostor szerzetesei az oltárra helyezték az ikont, és levették róla a borítást. Úgy imádkoztak a természeti csapás mielőbbi befejeződéséért, hogy közben lesütötték a szemüket. A kolostorban sok-sok tábla tiltja a fényképezést, mintha azzal kárt szenvedne a bemutatott relikvia vagy az egyház. Az arany itt is értékként jelenik meg, de ez legyen a rend értékrendje. Ennek kapcsán ne feledkezzünk meg a közelben parkoló, egyházi tulajdonban lévő, nyitott Mercedes limuzinról se. Körsétánk során hallható volt a fakalapáccsal ütögetett falapok kondulása, amely az étkezésre hívást szolgálta.