: LÉPCSŐHÁZI ROMANTIKA — szemérem (2017.)

Bár a kilencemeletes házban szinte sosem romlik el a lift, ettől függetlenül, gyakran nélkülözöm az utolsó és az első szint között. Az eltelt évtizedek alatt, alig-alig fordult elő számottevő emberi konfliktus errefelé. A házmesterné férje öblös hangján olykor beleordította fájdalmas férfi panaszát a lépcsőházba. Rég volt, fátylat rá.

A nagy változás évekkel ezelőtt kezdődött, amikor egy anyuka két lánygyermekével együtt ideköltöztek. Tény és való, a harmincon túl lévő elvált nő állítólag még egy nap munkával sem járult hozzá az ország nemzeti össztermékéhez, igaz, idegrendszerileg egyáltalán nem topp kategória. Sajnos, ez meglátszott az ijedt tekintetű gyerekeken is. Apró jelek tanúsága szerint, az anyai kéz részéről, a megsimogatás meleg érzését nem ismerhették. Két emelettel laknak felettünk, de többször is élvezhettük a lakásból, nem nyáron nyitott ablaknál, ahogy az éjszaka közepén ordítva ráront a gyerekekre. De térjünk vissza a jótékony csendbe burkolódzott lépcsőházba.

Fentről lefelé tartva egyszer csak hallom, amint a tíz év körüli nagyobb lányára ráordít az édesanyja, te sz.p.s k.rv.! Azóta eltelt négy év. A minap az utcán álló kislány és az emeleti ablakon kinéző édesanya ekként beszélgettek egymással:

— Te köcsög, te ittál a tejből! Mire a kislány kedves hangon:

— Igen, de elmostam a bögrét!

Egy emelettel lejjebb vagyunk már. A mostanra nagykorú fiú szülési nehézségek miatt kicsit sérülten jött a világra. Enyhén értelmi és mozgássérült. Barátja nincs, naphosszat egyedül cselleng az utcán vagy a játszótéren. Anyja dolgozik, nagyanyja gyakorol fölötte oltalmat. Bár a fiú alapból tisztelet tudó, de sokan bántják őt nem százas mivolta okán. A folytonos megalázottság érzése előbb-utóbb bajt eredményezhet. A lányok terén sem könyvelhet el fényes sikereket. Ez is egy feszítő, orvosolandó probléma. De ezúttal is térjünk vissza a lépcsőházba.

A lakásban a nagymama vastagon szidja az unokát, aki meglepő higgadtsággal elmagyarázza, hogy az nem úgy volt. A nyolcvanas matróna hajthatatlan, mert mint egy cséphadaró, hajtja a magáét. A fiatalember türelme egyszer csak véget ér, és ráordít a nagyira:

— Akkor sz.pd le a f.sz.m.t! — feltépi az ajtót, és tajtékozva kirohan a folyosóra.