Vidám napot / lelke rajta...,

Számtan vagy nem.

Úgy vagyok vele, hogy bármit teszek, mondok, képviselek, általa egy hiteles képet állítok ki önmagamról. Márpedig ki az a félnótás atyánkfia, aki saját magával kapcsolatban hiteles lejárató kampányba kezd?

Mondhatnám — utalva a régmúlt egyik népszerű közéleti műsorára — „Csak ülök és mesélek”. Ebben annyi az igaz a továbbiakra vonatkozólag, hogy ültem a monitor előtt, hallgattam az egyik híradót, és most mesélek róla. Az elmúlt egy esztendőben, az egyik hazai sztahanovista gázszerelő szaki végtelenül rugalmas pénzeszsákja száz milliárd forinttal lett kitömve. Ő régebben már nyilatkozott nem remélt szerencsecsillagáról, amelynek egyik alappillérének a jó istent tekinti, a másiknak pedig az egyik földijét: hogy a kettő egy és ugyanaz-e, nem tudni. De most nem róluk szeretnék elmélkedni, hanem egy szegről-végről hasonszőrű elvtársukról.

Az egyik párttárs és parlamenti képviselő nyilatkozott a gázszerelő mesebeli szerencséjével kapcsolatban. Az ő szemét nem szúrta az óránkénti tizenegy millió forint vagyongyarapodás éves mértéke. Indokolásnak a számtanhoz fordult segítségért: amennyiben egy hajléktalannak nulla forint húzza a zsebét és ezer forinthoz jut, akkor az ő gazdagodása kifejezhetetlenül sokszorosa a felcsúti szakemberének. Bárhogyan is osztok és szorzok napnál világosabb eszmeiségével kapcsolatban, csak egy valamit vagyok képes róla mondani: — Lelke rajta!