Le kell küzdeni — lenni

Európa legsűrűbb villamoshálózata fonódva szövi be a várost. A faablakkeretes járműtől az alacsony padlósig mindenféle típus fut, amely működőképességét tekintve nem érett meg a Villamos múzeumra. Aki hosszabban és kényelmesen szeretne ismerkedni a várossal, szálljon fel a 22-es járatra. Kerek órát utazhat vele, háta mögött hagyva több mint ötven megállót. Régen még a ki tudja milyen nevű repülőtérről indulva tartottam hazafelé — 500 forint volt a jegy ára — ezúttal már a Vaclav Havel Nemzetközi Repülőtérről. A szocializmus idején, a baráti országok fővárosai, így Prága is, nem voltak eléggé vonzóak. A rendszerváltást követően uniós pénzből megújult a prágai óváros és belváros. Azóta bekerült az európai turisztikai fősodorba. Manapság úgy tartjuk, hogy a huszadik század elején élte fénykorát Budapest. Ma száz évvel későbbi időpontra, ugyanezt merném állítani a cseh fővárosról.

Feltűnően sok hajléktalan koncentrálódott az óvárosban. Többségük ötvenen aluli. A harmincas, szemre egészségesnek tűnő fiatalemberek, nem szégyelltek az utca kövezetére letérdepelve, fejüket lehajtva és kezüket imára kulcsolva, piára vagy drogra koldulni. Őket nem sajnáltuk. De a hatvan körüli hölgyet, aki az egyik kerekét valamikor elhagyó nagyobb gurulós bőröndjével, és kezében néhány szatyorral rótta az utcákat, igen. Rátaláltunk a főváros másik arculatára is. A Nemzeti múzeum mögötti parkban történt. Az egész napos városnézésből a szállás felé tartva, árnyékos padra telepedtünk. Éppen azt szemeltük ki, amely törzshelye lehetett a délutánonként itt összeverődő kis- és nagy kamaszoknak. Így a centrumból szemlélődhettünk. Mindvégig kulturáltan viselkedtek. Két lány közrefogott egy fiút, és kacérkodó csípőmozdulatokkal maguk között terelgették. Egy lánynak a mackónadrágja lehúzva úgy, hogy alóla kilátszódjon a bugyi korca: a nadrág szára rojtosra taposva. Új idők, új szelek. Mindenki mindenkihez kapcsolódott. Egy-két füstkarikán túl, friss levegő. Sör, vagy energiaital, nem kelléke az együttlétnek. Igazán jó érzés volt közelükben lenni. Határozott léptekkel náluk két évvel fiatalabb kölyök érkezett. A társaság közelébe érve jó nagyot köpött, jelezve, hogy ő is oszlopos tagja a csapatnak — a korkülönbségből adódó hátrányt valahogyan mégis csak le kell küzdeni.