126. LÉGY – saját forgatásban (2003)

Rofusz Ferenc A légy című filmje 1981-ben elnyerte a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díjat. A magyar filmes alkotását aligha láthatta az 1994. május 8-án született német juhász, aki sikeres iskolai pályafutása után vakvezető munkakör betöltésére lett jogosult. Hogy tudattalanjában dolgozhatott-e ez a hiányérzet, örök rejtély marad előttem. Viszont tény és való, egy kánikulai délutánon, pár perc idejére, a tettek mezejére lépett.

Békésen szunyókált a rajzos szuka. Egy döngicsélő rovar felverte a szoba csendjét. Füle égnek meredt, és tettre készen talpra pattant. Eközben én a lakás középpontjának számító előszobában telefonáltam. A rovarűzésbe kezdett kutya elfutott mellettem, be a nappaliba. Egyik fülemen a telefonkagyló, a másik szabadon. Ezzel hallottam meg a szobából kiszüremlő csörömpölést. Pár másodperccel később, farkát lába közé csapva, visszainalt a helyére. Vége lett a telefonálásnak, helyére került a kagyló. Tőlem öt méterre az ágyán hasalt Kicsi, farkának ide-odamozgatásával ütemesen dobolt. Elmosolyogtam magam.

Beléptem a nappaliba. Az erkélyajtó előtt pár méterrel négykézlábra ereszkedtem, tenyeremmel óvatosan keresgéltem az árulkodó jelet. Sejtésem beigazolódott. A kutya orrával nekiszaladt a függönynek, de olyan erővel, hogy az erkélyajtó üvegét kitörte. Szerencsére a függöny megakadályozta hosszúkás orrának sérülését. Észlelte a galibát, visszainalt a helyére. Tisztában volt cselekedete súlyával.

Tettetett és hallatott mogorvasággal indultam el a német juhász felé. Erre fel, még intenzívebben dobolt a farkával. Muris volt. Megálltam előtte, és egy kis ejnye-bejnye fordulattal rátettem még egy lapáttal. Tovább nem frusztráltam. Leguggoltam eléje, megsimogattam a kobakját, és barátságosan közöltem vele:

– Nem baj, Kicsi! Kihívom az üvegest, ő majd megcsinálja!