126. LÉGY — saját forgatásban (2003.)

Rofus Ferenc a Légy c. filmje 1981-ben elnyerte a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díjat. A magyar filmes alkotását aligha láthatta az 1994. május 8-án született német juhász, aki sikeres iskolai pályafutása után, vakvezető munkakör betöltésére lett jogosult. Hogy tudattalanjában dolgozhatott-e ez a hiányérzet, örök rejtély marad előttem. Viszont, tény és való, egy kánikulai délutánon, pár perc idejére, a tettek mezejére lépett.

Békésen szunyókált a rajzos szuka. Egy döngicsélő rovar felverte a szoba csendjét. Füle égnek meredt, és tettre készen talpra pattant. Eközben a lakás középpontjának számító előszobában telefonáltam. A rovarűzésbe kezdett kutya elfutott mellettem,be a nappaliba. Egyik fülemen a telefonkagyló, a másik szabadon. Vele hallottam meg a szobából kiszüremlő csörömpölést. Pár másodperccel később, farkát lába közé csapva, visszainalt a helyére. Vége lett a telefonálásnak, helyére került a kagyló. Tőlem öt méterre, az ágyán hasalt Kicsi, farkának ide-odamozgatásával ütemesen dobolt. Elmosolyogtam magam.

Beléptem a nappaliba. Az erkélyajtó előtt pár méterrel négykézlábra ereszkedtem, tenyeremmel óvatosan keresgéltem az árulkodó jelet. Sejtésem beigazolódott. A kutya orrával nekiszaladt a függönynek, de olyan erővel, hogy az erkélyajtó üvegét kitörte. Szerencsére, a függöny megakadályozta hosszúkás orrának sérülését. Észlelte a galibát, visszainalt a helyére. Tisztában volt cselekedete súlyával.

Tettetett és hallatott mogorvasággal indultam el a német juhász felé. Erre fel még intenzívebben dobolt a farkával. Muris volt. Megálltam előtte, és egy kis ejnye-bejnye fordulattal rátettem még egy lapáttal. Tovább nem flusztráltam. Leguggoltam eléje, megsimogattam a kobakját és barátságosan közöltem vele:

- Nem baj, Kicsi! Kihívom az üvegest, ő majd megcsinálja!