165. LÉGTORNÁSZ — átaludt lehetőség (1964.)

Sokat töprengtem a nagy rejtélyen: hogyan is van ez a télapó dolog? A hitelt érdemlő mesekönyvből, és a mindent tudó szüleimtől, előre egyeztetett információk jutottak el hozzám. Rénszarvas húzta szánon érkezik a kaporszakállú, és piros zacskóba rejtett ajándékaival telepakolja a gyerekek szépen kitisztított, ablakba tett csizmácskáit. Akár van olyanja, akár nincs. Punktum. Határozott döntést hoztam, meglesem azt a nyavalyás télapót. Kilesem a koponyarepesztő titkot.

Erre a célra kézenfekvő ok miatt, az ovit szemeltem ki. Belapátoltam az ebédet és már tereltek is minket a hálóterem felé. Összecsukható kempingágyba kerültünk a kollégákkal. Szemhéjamat résnyire összehúztam, aközben kíváncsian figyeltem a fejleményeket. A felnőttek között beinduló susmusolást fülem lokátorozta. Gyakran hajoltak a karcsú női derekak, lesték a gyerkőcök álomba szenderülő arcocskáit. Én persze titkon kukucskáltam és így eshetett meg, hogy a fehér köpeny rejtette formás női combok varázsa első alkalommal kissé megigézett. De továbbra sem ment ki a fejemből, a nagy rejtély: vajon hogyan juthat el az első emeleti rácsos ablakig,a hó nélküli Váci úton rénszarvas húzta szánján érkező, légtornász télapó?

Kissé megfeledkezhettem az óvatosságról, mert „Vércse” néni erélyesen rám ripakodott:

— gyorsan aludjál el nyulacskám, mert máskülönben, hammm, bekaplak! — ijedtemben átszenderültem álomország mesebeli határán.

Nagy zsivajra ébredtem. Kábán néztem körbe. Eleinte azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Az összes társam az ablaknál tolongott: talán kiesett valaki? Csak lassacskán talált rám a mértékadó tudat, miközben megpróbáltam lábamra húzni a mindig engedetlen csukát. Eközben a többi kölyök vigyorogva majszolta, a mikulászacskóból előhalászott mennyei finomságú csokikat. Letörten ballagtam az ablakhoz, ahol már csak egy árva csomag várakozott kis gazdájára. Kezembe kaptam, a száját összefogó bogot ügyetlenül bontogattam, és nekiláttam a keserédesre sikerült lakmározásnak.

— A fene egye meg, nem sikerült meglesni azt a nyavalyás légtornász télapót!

— Vajon miért rejtőzik olyan fondorlatosan előlünk?