165. LÉGTORNÁSZ — átaludt lehetőség (1964.)
Sokat töprengtem a nagy rejtélyen: hogyan is
van ez a télapó dolog? A hitelt érdemlő mesekönyvből, és a mindent tudó
szüleimtől, előre egyeztetett információk jutottak el hozzám. Rénszarvas húzta
szánon érkezik a kaporszakállú, és piros zacskóba rejtett ajándékaival
telepakolja a gyerekek szépen kitisztított, ablakba tett csizmácskáit. Akár van
olyanja, akár nincs. Punktum. Határozott döntést hoztam, meglesem azt a
nyavalyás télapót. Kilesem a koponyarepesztő titkot.
Erre a célra kézenfekvő ok miatt, az ovit
szemeltem ki. Belapátoltam az ebédet és már tereltek is minket a hálóterem
felé. Összecsukható kempingágyba kerültünk a kollégákkal. Szemhéjamat résnyire
összehúztam, aközben kíváncsian figyeltem a fejleményeket. A felnőttek között
beinduló susmusolást fülem lokátorozta. Gyakran hajoltak a karcsú női derekak,
lesték a gyerkőcök álomba szenderülő arcocskáit. Én persze titkon kukucskáltam
és így eshetett meg, hogy a fehér köpeny rejtette formás női combok varázsa
első alkalommal kissé megigézett. De továbbra sem ment ki a fejemből, a nagy
rejtély: vajon hogyan juthat el az első emeleti rácsos ablakig,a hó nélküli Váci úton rénszarvas húzta szánján érkező,
légtornász télapó?
Kissé megfeledkezhettem az óvatosságról, mert
„Vércse” néni erélyesen rám ripakodott:
— gyorsan aludjál
el nyulacskám, mert máskülönben, hammm, bekaplak! — ijedtemben átszenderültem
álomország mesebeli határán.
Nagy zsivajra ébredtem. Kábán néztem körbe.
Eleinte azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Az összes társam az ablaknál
tolongott: talán kiesett valaki? Csak lassacskán talált rám a mértékadó tudat,
miközben megpróbáltam lábamra húzni a mindig engedetlen csukát. Eközben a többi
kölyök vigyorogva majszolta, a mikulászacskóból előhalászott mennyei finomságú
csokikat. Letörten ballagtam az ablakhoz, ahol már csak egy árva csomag
várakozott kis gazdájára. Kezembe kaptam, a száját összefogó bogot ügyetlenül
bontogattam, és nekiláttam a keserédesre sikerült lakmározásnak.
— A fene egye meg,
nem sikerült meglesni azt a nyavalyás légtornász télapót!
— Vajon miért rejtőzik olyan fondorlatosan
előlünk?