Vidám napot / légtornász...,

Még merje mondani valaki, hogy egy dedósnak nincs elismerésre méltó gógyija!

Sokat töprengtem a nagy rejtélyen annak idején: hogyan is van ez a télapó dolog? A hitelt érdemlő mesekönyvből és a mindent tudó szüleimtől előre egyeztetett információk jutottak el hozzám: rénszarvas húzta szánon érkezik a kaporszakállú, és piros zacskóba rejtett ajándékaival telepakolja a gyerekek szépen kitisztított, ablakba tett csizmácskáit — akár van olyanja neki, akár nincs. Határozott döntést hoztam: meglesem azt a nyavalyás télapót! — kilesem a koponyarepesztő titkot.

Erre a célra kézen fekvő ok miatt az ovit szemeltem ki. Belapátoltam az ebédet, és már tereltek is minket a hálóterem felé: összecsukható ágyba kerültünk pajtásaimmal. Szemhéjamat résnyire összehúztam, a megmaradt aprócska résen át pedig kíváncsian figyeltem a további, izgalmasnak ígérkező fejleményeket: a felnőttek közötti susogásokat az éber fülem lokátorozta. Sűrűn hajoltak a karcsú női derekak, lesték a gyerkőcök álomba szenderülő arcocskáit. Én persze titkon kukucskáltam, és így eshetett meg, hogy a fehér köpeny rejtette formás női combok varázsa első ízben kissé megigézett. De továbbra sem ment ki a fejemből a nagy rejtély: az első emeleten lévő és ráccsal fedett ablakon át, vajon hogyan juthat be,a hó nélküli Váci úton rénszarvas húzta dugig telepakolt szánján érkező légtornász télapó? — nem is beszélve a hosszú létra okozta problematikáról.

Eközben kissé megfeledkezhettem az óvatosságról, mert „Vércse” néni erélyesen rám ripakodott: — Gyorsan aludjál el nyulacskám, mert máskülönben bekaplak! —erre fel, pillanatokon belül átszenderültem álomország mesebeli határán.

Nagy zsivajra ébredtem fel, kábán — azt sem tudtam eleinte, hogy hol vagyok. Az összes társam ott tolongott az ablaknál: talán kiesett valaki rajta? Csak lassacskán talált rám a mértékadó tudat, miközben megpróbáltam lábamra húzni a  mindig engedetlen csukát. Eközben a többi kölyök vigyorogva majszolta a mikulászacskóból előhalászott, mennyei finomságú csokikat. Letörtem ballagtam oda az ablakhoz, ahol már csak egy árva pakk várakozott kis gazdájára. Kezembe kaptam az ajándékot, ügyetlenül kioldottam a száját összefogó bogot, és nekiláttam a fennkölt lakmározásnak: a fene egye meg, nem sikerült meglesni azt a nyavalyás légtornász télapót!Továbbra sem értettem: a gyerekek egyik nagy kedvence miért rejtőzik el olyan fondorlatosan előlünk?