Legmagasabban állandóan — madzag

Mestiából Usguliba turistaútvonalon is célt lehet érni. Két okból is a fordított irányú országúti nyomvonalat választottuk: az előre kiszámíthatatlan terepviszonyok miatt, és a bármikor bekövetkezhető, akár napokon át tartó heves esőzés miatt. A menetrend szerint közlekedő marsrutka menetjegye 13 euró. A Mestiából Kutaiszibe tartó út tavalyi tapasztalata alapján, a helyiek a külföldiek által fizetett összeg negyedéért utazhatnak tömegközlekedéssel.

Nem csak a tájat figyelte Kati, hanem az útvonal adottságait is. Ebből a szempontból egy fontos feltérképezni való adódott, hogy a félútnak számító Bogresi település előtt hegy magasodik (490 m szint). Mestia irányából kevésbé, Usguli felől kőkeményen emelkedik az országút. Ezt jó erősen a fejünkbe véstük, mert visszafelé teljes menetfelszereléssel, és ivóvízzel felmálházva fogunk gyalogolni. Tavaly még nem, de idénre teljes hosszában elkészült az aszfaltcsík Usguliig: a vége felé két helyen a gyakori vízátfolyások miatt maradt a földút.

Európa legmagasabban lévő állandóan lakott településére megérkeztünk. Tengerszint feletti legmagasabb pontja 2200 méter. Egyesek vitatják, mondván, ez már Közép-Ázsia. A szlogen kitalálója alaposan átrajzolta a helyiek életcélját. Szerény lehetőségeikhez képest megpróbálnak élni az adódó lehetőséggel.

Usgulit hetven család lakhatja. A fiatalabb településrész indult fejlődésnek, mert csak egy-két ódon, beszakadt tetejű házikó emlékeztet a közelmúltra. A bakancsos turisták Mestiából Usguliba három nap alatt szoktak felérni, ezért a napi betevőn túl, aligha férhet el tartalék a túrazsákban. A házi koszt ára európai. A netre kitett vacsora és reggeli fotója csalóka: bőségesnek látszik, de a gyakorlatban karcsú. A fejadag nem túrázóra lett kitalálva, hanem szobában tévé előtt papucsban ücsörgő pocakos emberre. Ennek ellenére, a pék lehúzta a redőnyt, a szobányi market tulajdonosa csak tartós élelmiszereket kínál — az igazi turistaszezon pár hónap. A helyiek őseiket követve továbbra is önfenntartásra rendezkedtek be: nagyobb bevásárlásra csak Mestiában nyílik lehetőség. A központi étteremnek számító Stumari vendéglőben a kötelező borravaló mértéke 20 százalék — elképesztő. Nem csak a régi házak újulnak meg, hanem új szállások is épülnek, európai színvonalon. Kevesebb pénzből kevesebbre telik, így a kerítések és a teraszok többsége toldozott-foltozott marad. Járdát ne keressen senki se, csak földes gyalogút létezik. A közutak tele tehénlepénnyel, mint Georgia általunk megismert térségében bárhol. Elképesztően sok a szarvasmarha. Kontraszt. A Cinema hálózat termében minden nap délután ötször vetítik a Dede című grúz filmet. Az 1970-es évek férficentrikus világát ábrázolja az alkotás. Összegezve a modernizálódó településrészt, a megújulás mértéke és a régmúlt jelene, fele-fele arányú. Ennek még az udvarokban gyakran látható autók sem mondanak ellent: zsigulit vagy ladát ne keressen senki se.

Usguli-Ófaluba palakövekből megépített ősrégi gyalogos kőhíd vezet be. A tizenegyedik-tizenkettedik századi település a domb aljában helyezkedik el. Felfedezésére keskeny és tehénszaros utcák a lehetőség — az utóbbira illene odafigyelnie a település vezetőségének. Tehát nem árt körültekintően lépkedni — erről a csinoska szandálját elkámpicsorodva nézegető fiatal japán nő sokat tudna mesélni (az utálatossá vált lábbelit a patakban tisztára mosta a barátja). A kis alapterületű, de emeletes palaházakon pirinkó ablakszemek. Minimális felújítás látható rajtuk: műanyagablakok. Mindegyik szván-torony ép állapotú. Alapterületük 25 négyzetméter. Két-három emelet magasak lehetnek. Fölfelé karcsúsodnak. Nem látogatható egyik sem. Az Usguli-Ófalu különlegességét éppen ezek a házakhoz tartozó tornyok adják, látványban megőrizve a település ősiségét. Ember és háziállat számára, valamint az ellenség, netán a vérbosszú ellen, mentsvárként szolgáltak. Két lelakatolt görögkeleti kápolna, valamint egy nagyobbacska templom szolgálták és szolgálja a lelki béke üdvösségét: Lamaria-templom.

Az innen 10 kilométerre lévő sziklatorokból kiömlő víz év tízezredek óta folyamként élteti a környezetét. Partjára egykor emberek telepedtek. Falujuknak az Usguli nevet adták, a vízfolyásnak pedig az Engurit.