: LÁTSZAT — nem megy ki a divatból (2016.)

A második világégés után kezdődhetett. Vallásosnak mutatta magát a házaspár. Karácsonyi ebédre gyakran meghívták magukhoz a papot, ő pedig őszinte hálájának jeléül, a férjet mindig elhívta a templomba vagy a paplakba, ha valamit meg kellett reparálni. Ez a felebaráti munkamegosztás odáig fajult, hogy egyszer csak betelt az a bizonyos pohár.

Lakótelep szerte elhíresült lett takarítás mániájáról az asszonyka. Hetente tisztította az ablakot, havonta ecettel átmosta az összes szőnyeget, a lakásba zokniba léptek be. Szépen éldegéltek egymás mellett. Nem születhetett gyerekük. A férfi azért mégis csak férfi, voltak nem sikeres fehérnép kerítő kalandjai.

Munkanapokon másodperc pontossággal lépett ki az utcára, a feleség. Szoknyakosztüm, fehér ingecske, körömcipő — ahogy kell. Ügyvédi irodába sietett, ahol — elmondása szerint — gépírónőként dolgozott. Egyszer úgy hozta a sors, hogy a mi családunknak szüksége lett egy írógéppel megírt dokumentumra. Becsöngettünk a szomszédba és tisztelettel megkértük a szakembert, hogy legyen szíves vesse papírra a sorokat. Kerekedett szokatlan nagy körítés hozzá, hogy hol is van a látó szemüveg, meg miért is éppen most fáj a feje annyira, de fél óra elteltével kínkeservvel csak leült az írógép elé. Hogy mennyi időre volt szüksége az első sor egy ujjal való lepötyögéséhez, az maradjon a múlt mosolygós rejtélye.