: LÁTSZAT — nem megy ki a divatból (2016)

A második világégés után kezdődhetett a kapcsolatuk. Vallásosnak mutatta magát a házaspár. Karácsonyi ebédre gyakran meghívták a papot magukhoz, ő pedig őszinte hálájának jeléül, a férjet mindig elhívta a templomba, vagy a paplakba, ha valamit meg kellett reparálni. Ez a felebaráti munkamegosztás odáig fajult, hogy egyszer csak betelt az a bizonyos pohár.

Lakótelep szerte elhíresült lett takarítás mániájáról az asszonyka. Hetente tisztította az ablakot, havonta ecettel átmosta az összes szőnyeget, az előszobába zokniba léptek be. Szépen éldegéltek egymás mellett. Nem születhetett gyerekük. A férfi azért mégis csak férfi, voltak nem sikeres fehérnép kerítő próbálkozásai.

Munkanapokon másodperc pontossággal lépett ki az utcára, a feleség. Szoknyakosztüm, fehér ingecske, körömcipő — ahogy kell. Ügyvédi irodába sietett, ahol — elmondása szerint — gépírónőként dolgozott. Egyszer úgy hozta a sors, hogy a mi családunknak szüksége lett egy írógéppel megírt dokumentumra. Becsöngettünk a szomszédba és tisztelettel megkértük a szakembert, hogy legyen szíves vesse papírra a sorokat. Kerekedett szokatlan nagy körítés hozzá, hogy hol is van a látó szemüveg, meg miért is éppen most fáj a feje annyira, de fél óra elteltével kínkeservvel csak leült az írógép elé. Hogy mennyi időre volt szüksége az első sor egy ujjal való lepötyögéséhez, az maradjon a múlt mosolygós rejtélye.