Vidám napot / látlelet...

Egy beteglátogató szemével.

A lakásfelújítás festés-mázolás része félbeszakadt, mert a járásszékhelyen élő szakember felesége váratlanul aggasztó egészségi állapotba került: a huszonhat fokra felfűtött házban két paplan alatt felöltözve úgy vacogott az asszony, hogy férje már a végítéletre gondolt. Hívta az ügyeletet,, hiába. Másnap a körzeti orvoshoz rohant, aki két nap múlva tudta volna felkeresni. Maradt a mentőszolgálat és ahogy mesélte nekem: „visítva” száguldott az autó a kórház felé.

Napok múlva találkozhattam újra vele és már kérdeztem is a felesége felöl. Remegett a hangja az idegtől, én meg megdöbbenve hallgattam a híreket. Az asszony huszonnégyes cukorral lett felvéve a kórházba. A kórteremben minden nővérhívó leszerelve. Reggelire és vacsorára is nem zsemlét, hanem kenyeret kapott. Az ebédre rizs hallal meg szósszal járt, de a doboz felbontása után olyan büdös szag csapta meg a beteg orrát, hogy érintetlen maradt az étek. Az ágya mellé hajnali ötkor felszerelten odaállított infúziós állvány még kilenckor is érintetlen maradt a szakemberek kezétől: eközben a folyosón lévő nővérpultnál három ápoló is nyomkodta a telefonját. A férj megkereste az indiai főorvost, aki a beteg állapota felöl tudakozódó kérdésre annyit felelt ingerülten, hogy: nem érek rá, mert zárójelentést kell írnom. Hogy a felháborodott férj kifakadásán mennyire lepődött meg vagy nem, arról nincs információm.

A kórteremben többek között feküdt egy nyolcvanhétéves matróna is. Panaszkodott a szobába belépő nővérnek, hogy pisilnie kéne, mire jött a válasz: pisiljen be az ágyba. A mama megtette és később ezt elújságolta a nővérnek. Máris érkezett a viszontválasz: holnap délután kettőkor lesz a huzatcsere; addig nem is történt semmi sem. Másként járt a szintén idős betegtárs. Őt sem kísérték ki a mosdóba, így kényszerűségből maga alá rottyantott. Mire órák múltán a terjengő bűz elérte a nővér orrát, fogott egy gumibugyit és belecsomagolta a mama fekáliás fertályát: a beteget az órák múlva érkező lánya tette tisztába. Éjszaka rosszul lett egy másik kliens, mire a cukorbajjal érkezett beteg a nővérhívó hiánya miatt kiabálva próbálta elérni az éjszakás nővért…

A huszonnégyes cukor tizenhármas értékre lecsökkent, mikor az idegroham küszöbén álló férjéhez fordult a helyi viszonyoktól elborzadó asszony: ha másként nem megy, négykézláb is, de hazamegyek innen és ha kell, otthon fogok megdögleni. Haza került a feleség. A távolban lakó lányuk a két kisgyerekét otthagyta az anyósánál, kivett három nap szabadságot és elutazott a szüleihez önkéntes ápolónőnek: ilyenformán jöhetett újra dolgozni az időközben teljesen kikészült nyugdíjas korú férj…

A nagy magyar Alföld közepén — ahol egy magyar állatkert is üzemel — magyar állami kórházban, magyar ápolónők — és indiai orvosok társaságában — a magyar betegek, többek között magyar nyugdíjas korú nagyszülők is, ekként élvezik a gondoskodó magyar állam és a magyar egészségügy nagy magyar vízióját ”az ország egyre jobban teljesít” magyar népbutító és népbetegítő szlogenjét.

 

Keresd:

www.remlac.hu

/ Kalóriamentes csemege / ...

 

Minden jót: Lackics