: LASSAN LEJÁR AZ IDŐ — fátylat rá (2015)

A házaspárnak két fiú gyermeke született. Egyikük 4 évvel volt idősebb nálam, a kisebbik fordítva. A katonai karrier lehetőségét háta mögött hagyó, majd autószerelőnek beálló apuka egyszer úgy eltángálta nagyobbik kölykét, hogy a diákon lévő kék-zöld, lila foltokról, a szomszédoktól érdeklődött az iskolából kiérkező pedagógus. Hamarosan egy munkahelyen dolgozott a házaspár. A feleségnek kijáró munkaköre lett. Férjének egyik kollégájával intézték a beszerzést. Hamarosan munkaidőben legalább annyi időt töltöttek a házaspár lakásán, mint amennyit tényleges munkával. Cselekedetük bizarrsága, hogy a munkaidő után a pásztorórákat adó kolléga, gyakran órákra beült a kétgyermekes család hétköznapjaiba. Idővel évszaktól függetlenül, az asszonyt gyakran lehetett napszemüvegben látni. Kedvet kaphatott a férj, és a lépcsőházban lakó haverja feleségével megpróbált kikezdeni. Tervét nem csak a korai halála húzta keresztbe.

Nagy templomba járó lett az özvegyből. Emellett jutott ideje a négy unokára is. A nagyobbik fiú nem tudott parancsolni étvágyának, lábai hatalmas súlyt cipeltek, mígnem beadta a kulcsot. Nála is rosszabbul járt az öcskös. A katonaság alatt a diagnosztizált Parkinson-kór miatt leszerelték. Állapota fokozatosan romlott. Az édesanya — fia anyósával kétnaponta váltva egymást — levezekelhette múltbeli eltévelyedéseit. Egyre lassabban, egyre jobban megtörve rótta, sehova nem vezető útját. A magányosság is erősen megtiporta. Csak jóval később értesültem kisebbik fia haláláról. Annak felesége pár évvel később mellrákban elhunyt.

Az idős, összetöpörödött özvegy szellemileg is megkopott. Állapotrosszabbodását képes volt ésszel felmérni, nyugdíjas otthonba került. Az egykor családi fészeknek is használt lakást az unokák értékesítették. Az ingatlant befektetési célból vásárolta meg az új tulajdonos. A felhúzott óra ismét elkezdett ketyegni.