Lakmusz — Renitens szemeteszsák

Szűkebb bakui belvárosnak a főpályaudvar és az óváros közötti területet azonosítottuk be. Fő tájékozódási ponttá a területet kettészelő Bülbül utca vált, amely levezet a promenádhoz. Az egész nem nagyobb néhány négyzetkilométernél. Az indokolatlanul sok aluljárón túl, a járda szintjét lépten-nyomon megtörő le és fel irányú lépcsők, valamint a rámpák, folyamatosan keresztbe tesznek a nézelődésnek. Ha valaki bármilyen okból megállna egy-egy minisztérium épülete előtt (gépfegyveres rendőrök vigyázzák(, ne lepődjön meg rajta, ha gyors továbbhaladásra intik. Küllemre tip-top épületek között sétálunk, de nem árt egy-két kapualj mélyébe az udvarba benézni. A sétálóutca emeletes házának udvarában szemétkupac. A lakók hokedlin üldögélnek. Másutt a belső udvar a szovjet időket konzerválta, mintha azóta semmi nem történt volna az állagmegóvás, felújítás frontján.

Aki a politika világában és annak környezetében, illetve az olajiparban keresi a betevőre valót, annak itt sincs anyagi gondja. A bérből és fizetésből élők kétféleképpen szegények. A bakui átlag munkavállalóhoz képest, a vidék, de legfőként a falvak népe, csóró. Az országban a havi átlagjövedelem 350 euró. Hogy a fővárosban csak egy hajléktalannal találkoztunk, aki lépcső aljában húzta meg magát, az csak az erős rendőri jelenlétnek köszönhető. Tenyerét tartó emberrel nem futottunk össze. Utcazenész csak aluljáróban lépett fel, előtte kalap. Engedéllyel tartózkodhatott odalent. Voltak olyan napok, hogy a belváros utcáin 50 méterenként párosával vagy négyesével posztoltak a rendőrök. A biztonság garantált. De egy város tényleges közérzetét, vajon nem inkább a jelenlétük nélküli rend jelentené?

Nehéz lenne eldönteni a turistának, hogy a fővárosban a rendőrség, netán a kertészeti vállalat-e a nagyobb foglalkoztató. Baku olyan érzetű várossá vált számunkra, amelyben a parkok területe és a lakóterületek nagysága, némi túlzással azonosak. A zöld oázisok az általunk megismert városrészeket lépten-nyomon jellemezte. Kár, hogy a fűre lépni tilos kitétel, errefelé szigorúan betartandó szabály. A parkok mérete széltében és hosszában száz méterekben adható meg. Napi rendszerességgel gondozzák a kertészek. Munkaerőből nincs hiány. A promenádon az esőzés után rálépéskor a kőlapok között sáros víz bugyogott fel. Ketten fűzfaseprűvel söpörték félre a vizet, a harmadik a főnök volt. A nagy fokú precizitáson is akadt folt. A járdák sok helyütt elhanyagoltak, máshol a térkövek kilazultak. Azerbajdzsán kirakatában Baku parkvárosként jelenik meg. Témazárónak egy naturális fekete-fehér szociofotó: két fa közé kihúzott kötélre a háziasszony tisztára mosott ruhákat teregetett.

Legyen szó férfiről vagy nőről, alacsony termetűek az azeriek. Magasságuk 170 centiméter körüli, testsúlyuk magasságukhoz arányos. Európai öltözetet viselnek, de láttunk talpig feketébe öltözött nőket is. Mivel az indiai turisták után lélekszámban az arabok következnek, ezért a talpig fekete ruhában látott hölgyek mindegyike lehetett akár külföldi is. Munkaidő végeztével csurig telnek a belvárosi utcák, de vasárnap talán még annál is többen mutatkoznak. Az első napokban többször is angolul és oroszul feltett útba igazító kérdéssel fordultunk az utca emberéhez (kevesen beszélik az angolt, az oroszt szinte mindenki érti). Gyakran ránk sem bagózva mentek el mellettünk, máskor készségesen álltak rendelkezésünkre. Egy alkalommal, miután a hölgy észrevette, hogy a megszólított azeri nem tud vagy nem akar segítségünkre lenni, odalépett hozzánk és angolul pont került a kérdés végére.