Vidám napot / kullancs...,

Hogyan kerülhet szóba a kullancs, a tél közepén?

Túracsapattal jártuk a Buda környéki hegyeket. Bár tél volt, az időjárás erre csak félig-meddig erősített rá: a közel nulla fokban felhőszakadás ömlött a nyakunkba. Előzetesen érdemes tudni, hogy a bakancsosok között volt két fiatalember, akik az unicumos üveg meg-meghúzását a kullancsveszélyre hivatkozva tették meg gyakorta, feltehetőleg. Emiatt a vakvezetővel együtt öten, szép lassan lemaradtunk a többiektől. A csepergő esőt vad zápor váltotta fel. Erre fel, a kullancsveszély elillant valahová. A távolság csökkentése érdekében, alaposan belehúztunk. Percenként kellett arcomról a teljesen átázott kötött sapkát feltolni. Negyedóránként két deci vizet borítottam ki a szövetkabát zsebéből. Hiába vágtáztunk, a Remete-szurdok lejáratáig nem sikerült utolérni a többieket: lenézve a völgybe, ott nem láttunk senkit sem. Belefogtunk az aláereszkedésbe.

Aki ismeri a Remete-szurdokba levezető köves szakaszt — párosulva a felhőszakadás áldásos hatásával — tudja, hogy miről beszélek. Centiről centire haladva hatoltunk le a mélybe. Itt még az addigiaktól is jobban elkélt a segítség a számomra: a vakvezetőt szabadjára engedtem. A lényeg, hogy az egyik „unicumos” haver átment a jobb oldalra, és ott próbálkozott meg egyedül a fától fáig taktika alkalmazásával a lejutással. Hogy csak az átázott talaj következtében mozgott-e bizonytalanul — és csúszott meg folyamatosan — nem tudhatom, de a vakvezető hamarosan átment hozzá az ő oldalára, és láb mellett követte őt. Bámulatos, hogy miután a német juhász a bizonytalan mozgást észrevette rajta, önmaga szuverén döntése alapján csatlakozott hozzá és a láb mellé helyezkedésével, felajánlotta a segítségét: a hám rajta volt

Történt, hogy az egyedül próbálkozó túratárs egyszer alaposan elcsúszott, és a kutyát csak a gyors reflex mentette meg attól, hogy rá ne essen a száz kilós ember. Miután minderről értesültem a társaktól, átszóltam a havernak: — Ha befedezed a szukát, kölyöktartásért beperellek a bíróságon!

Ide tartozik záróakkordnak, hogy a túravezető a felhőszakadás által veszélyessé vált Remete-szurdokot kikerülte, és a túrakiírástól eltérő útvonalon fejeződött be a természetjárás.