70.
KÖZMONDÁS – tesztelve (2004)
Éppen végeztünk a szakorvosi
rendelőben. A német juhász vakvezetővel, Kicsivel, lefelé tartottunk a
valahányadik emeletről. A lépcsősorok száznyolcvan fokban törtek meg az
emeleteken és a lépcsőfordulók szintjén is. Az egyik ilyen félemeleti kanyar
felé tartottunk. Egy anyuka iparkodott felfelé a kisgyermekével, éppen a szűk
kanyarban futottunk össze velük. Az anyuka és az óvodáskorú gyermek közé
ékelődtünk be.
– Gyere,
simogasd meg a kutyust – szóltam a kisfiúhoz.
Ám ő ahelyett,
hogy tutujgatni kezdte volna Kicsit, behúzódott a sarokba és remegni kezdett. A
gyermek mamája észbe kapott és gyorsan felvilágosított: a fia rettenetesen fél
a kutyáktól, mert egy már megharapta őt.
– Ez a kutya
nagyon szeret téged! – fordultam a sarokban reszkető gyermekhez. – Be is
bizonyítom neked! – és meg sem várva a fiúcska válaszát, azt mondtam a német
juhásznak: ha szereted ezt a kisfiút, akkor: ülj le! – és mivel köztudott
Kicsiről, hogy imádja a gyerekeket, azon mód leült. Tovább folytattam: – Kicsi,
ha szeretnéd, hogy megsimogasson téged ez az aranyos kisfiú, akkor: feküdj le! –
és persze, hogy a kutya akarta a simit. Ekkor biztatóan szóltam a hátam mögött
lévő kisfiúnak:
– Nyugodtan
simogasd meg Kicsit, hiszen ő azt nagyon szeretné.
– Nem kell
biztatni a fiamat, már jó ideje azt teszi – mondta elhűlt hangon a meglepett
édesanya.
Mit is mond a
közmondás? Kutyaharapást a szőrivel gyógyítják.