Középkori daru — skatulya

Westerplatte-félsziget. 1939-ig Németország és Lengyelország határán fekvő, parányi lengyel katonai támaszpont. Nem militáris része közkedvelt tengeri fürdőhely, majd a világégést követően továbbra is az maradt. . 1939. szeptember 1-jén, helyi idő szerint, hajnali 4 óra 48 perckor a Schleswig-Holstein csatahajó váratlanul sortüzet nyitott a lengyel katonai Tranzit raktárat védő helyőrségre. Ezzel kezdetét vette a második világháború. A lengyel alakulat száznyolcvankettő katonából, és huszonhét civil tartalékosból állt. Egy hétig ellenállt az elképesztő fegyverzetbeli, és létszámbeli fölényben lévő támadásoknak. Wojciech Najsarek lengyel törzsőrmestert géppuskatűz ölte meg. A csata, és egyben a második világháború első áldozata lett. Minden egyes nap, amíg a Westerplatte kitartott, megalázó volt Hitler számára, aki dühöngött a késedelem miatt. Még javában ellenálltak a lengyel hazafiak, amikor a német hadsereg már Varsó közelében dübörgött. A náci fölény fokozatosan felemésztette az ellenállók erejét. Szeptember 7-én 9 óra 45 perckor a Westerplattén kitűzték a fehér zászlót. A lengyel rádiós tisztet Kazimierz Rasińskit, a németek kegyetlenül megkínozták, majd agyonlőtték , mivel megtagadta a rádiókódok átadását. Megközelítőleg háromezer-négyszáz német katona vett részt az egyhetes hadműveletben, valamint több hadihajó, páncélozott katonai járművek, ötvennél több harci repülő, és számtalan nehéztüzérségi üteg. A félsziget laktanyáinak, és őrházainak romjai, valamint a bunkerek egy része, máig fennmaradtak.

Szót kell ejteni a kő-emlékoszlopról. A világítótoronytól úgy látta a saséles-szemű feleségem, hogy a műalkotáson emberarc látható. Amikor a félszigeten közeledtünk a dombocskán magasodó alkotáshoz, szintúgy. Közelről már teljesen más optikája lett. A kőoszlopon többek között, két, deréktól felfelé ábrázolt férfialak vehető ki. Egyikük katona, a másik civil tartalékos.

Akkoriban, és manapság is, a területre ligeterdőként kell gondolni. A partszakasz Balti-tenger felőli oldala mellett promenád húzódik. A sárga homokos partra nehézkes a lejutás, de többen is tartózkodnak odalent. A sós víz teljesen tiszta. A szeptember közepi napfürdőben többen is bemerészkedtek a lágy hullámok közé.

A szűken vett óvárosban, három-négy emelet magas, skatulyából előhúzott megjelenésű, Hanza korabeli polgári házak. Homlokzatuk eltérő színű. A sátortető alatt lévő gipszstukkók is megkülönböztetik egymástól. A Długa utcán több figyelemreméltó épület, köztük az Uphagen-ház, amely egy valósághűen megőrzött tizennyolcadik századi kereskedőház. Ma múzeum, amely bemutatja a korabeli gazdag polgári életet. Az Ulica Długa 71-es számú épület azon ritka házak közé tartozik, melyek épségben vészelték át a második világháborút. Tizenötödik századi díszítőelemek láthatók rajta. Akárhányszor megfordultunk a viszonylag szellős óvárosban, a kávézók és az éttermek kiülői, zsúfolásig tele hangosan csevegő, nevetgélő vendéggel. Az utcákon korzózók többsége helybeli. Az egészet leghitelesebben a békebeli nyugalom jelzővel tudnám visszaadni. Elvitathatatlan, leghangulatosabb része a lagúnák hálózata. Két hidat emelnék ki érdekességnek. Az egyik a 2017-ben átadott elforgatható gyalogos és kerékpáros híd, míg a közelében lévő másik híd felnyitható. A Soldek második világháborús hajó belépőjeggyel látogatható. Fő vízi attrakciónak mégis a háromszintes kalózhajó számít. Három árbóckosárral, valamint csontvázzal, víz fölé kinyúló karral, továbbá rémes figurák csapatával megerősítve várja ifjú, és idősebb utasait (18 euró). Egészen a világítótoronyig lehet eljutni vele, ott visszafordul. A legautentikusabb vízi alkalmatosság a tizenkét személy szállítására alkalmas, több évszázados fahajó. A körséta végén Art képkiállítás és értékesítés üzletébe tértünk be, mely ezúttal nem hozott lázba bennünket.

Az óváros főbb látnivalói: Gdańsk első számú szimbóluma, a város tengeri múltjának és dicsőségének egyik emléke, a híres Daru. 1444 óta a Motlawa-folyó partján áll. Meghatározó eleme a település látképének. A középkori Európa legnagyobb kikötői daruja fénykorában 2 tonna áru 11 méter magasba emelésére volt képes. A fejünk fölött lévő fagörgők láttán, némi fantáziával megtoldva, elképzelhető a szerkezet működése. A Długi Targ középpontjában áll a város egyik legismertebb szimbóluma, a Neptun-szökőkút. Az 1633-ban felállított bronzszobor a tenger istenét ábrázolja. A Szent Mária-templom Gdańsk városának ikonikus jelképe, és Lengyelország legnagyobb téglából épült istenháza. A szenthely építése a tizennegyedik században kezdődött, és több mint százötven éven át tartott, míg elnyerte végleges formáját: 105 méter hosszú, 66 méter széles. Befogadóképessége mintegy huszonötezer fő – ezek a számok elgondolkodtatók, ha figyelembe vesszük, hogy az építkezés idején a városka lakossága csupán néhány ezer főre korlátozódott. A bazilika külseje a balti téglagótika jellegzetes példája, vörös téglából épült fehér mészkő díszítőelemekkel. Legfelismerhetőbb része az észak-nyugati sarokban álló 76 méter magas harangtorony, amelyről körpanoráma nyílik a városra. A tetejébe vezető négyszáznyolc lépcsőfok mindenki számára kihívást jelent. Isten eme házában, többek között, több mint harminc oldalkápolna található, amelyeket gazdag gdański kereskedőcsaládok, és céhek finanszíroztak. Ezek ma a város egykori elitjének síremlékeit, címereit, és adományait őrzik. Különleges látványossága a tizennegyedik századi csillagászati óra, amely 1470-ben készült. Ez a bonyolult szerkezet nemcsak az időt mutatja, hanem a nap, a hold és a csillagok mozgását is, valamint egy automatikus figurajátékot is életre kelt, amely a nap bizonyos szakaszaiban megeleveníti a bibliai jeleneteket. A templom akusztikája kiváló, amit a hatalmas, százötvenhét regiszteres orgona megszólalása kiemel. Rendszeresen tartanak orgonahangversenyeket. Ritkán fordul elő, hogy egy fontos épületnek legyen tapintható változata is. Nos, a bejárat előtt van egy kicsinyített mása, fémből.

Az Artus-udvar eredete a tizennegyedik századra nyúlik vissza, bár a ma látható épületet a tizennegyedik-tizenhetedik században emelték, miután az eredeti faépület leégett. Közvetlenül a Neptun-szökőkút mellett áll, és évszázadokon át a város kereskedelmi elitjének találkozóhelyeként szolgált. A főbejárat két oldalán négy szobor áll, amelyek az Igazságosságot, a Bőkezűséget, a Bölcsességet, és az Egyetértést jelképezik. Az épület igazi kincse a nagy terem, amely méretével és díszítésével kitűnik. A 12 méter magas terem falait reneszánsz és barokkfestmények, fafaragások, valamint díszes szőnyegek borítják, amelyek bibliai, továbbá mitológiai jeleneteket, azon túl pedig a város történelmének fontos eseményeit ábrázolják. A faragott bútorok meseszépek. A helyiség legkiemelkedőbb látványossága az óriási reneszánsz kályha, amely 1546-ból maradt ránk, és 10,64 méter magas. Az ötszázhúsz gazdagon díszített csempe portrékkal, címerekkel, és allegorikus ábrázolásokkal díszítettek. A kályha tetején látható alakok a keresztény erényeket, valamint ókori filozófusokat, és politikusokat ábrázolnak. Érdemes figyelmet fordítani a terem további részleteire is, mint például a mennyezeten függő hajómodellekre, vagy a falakon látható festményekre. A Neptum-szökőkút mellett lévő főbejárat zárva szokott lenni, az attól balra eső oldalajtót kell keresni. 1939. szeptember 12-én, egy kiállított fotó tanúsága szerint, itt járt Adolf Hitler, miután csapatai megkínlódva elfoglalták a Westerplattét.