Vidám napot / köszönés...,

Minden relatív.

Több kedvenc turista útvonalunk is van a párommal. Ezek főbb jellemzői: a megtételéhez szükséges nyolc óra körüli idő, az ezer körüli szint és a terep jól járhatósága. Dorogtól indultunk. A hulladékmegsemmisítő környékén járhattunk, amikor a hátunk mögül lépések zaját hallottam. Egy kezében GPS-t szorongató fiatalember öles léptekkel ellépett mellettünk. Nálunk jóval fiatalabb volt, de még egy kukk sem hagyta el a száját. Emiatt nem éreztük magunkat megrövidítve, de feltűnt. A harminc körüli éveit taposó fiatalember hamarosan a csapásról jobbra letért, és mintha kissé elbizonytalanodott volna. Mi átmentünk az aprócska vashídon, és következett az akácos. A lényeg a lényeg, hogy amikor másodszor is utolért minket a fiú, hangosan ránk köszönt, és érdeklődött a továbbiak felöl. Egy váratlan eltévedésre volt szüksége ahhoz, hogy betartsa az illem alapvető játékszabályát.

A túra vége felé jártunk. Lejöttünk a Nagy-Szénás-ról, és egyre több család érkezett velünk szemből. Ezúttal a gyerekek kivétel nélkül elfelejtettek köszönni, nem egyszer, a kedves mama és a papa is. — A perkupai cigány gyerekek jobban neveltek, mint az errefelé lakók! — fordultam a páromhoz. Kissé meglepődött, aztán mosolyogva felelte: — Igen, azok a lurkók tényleg jobban neveltek, mert mindegyikőjük előre köszön az utcán, még akkor is, ha egy szál magában érkezik!