Könyvtárak — füttyögő

Ephesos közelében, a Koressos-hegyen található Szűz Mária feltételezett háza. Utolsó éveit tölthette itt. A Vatikán két jelenkori pápai látogatással, hivatalosan elismerte szenthelynek. Egy-egy olvasót hagytak ajándékba. Üvegfal mögött láthatók. Jézusnak a szent szellem által megtermékenyített édesanyja keresztelő Szent János kíséretében érkezett ide, mely az egyik fő érv a hitelesség mellett. Az oszmán telekkönyvben Panagia (Szentséges Szűz) háromkapus kolostoraként volt beiktatva. Több dokumentum említi, hogy Ephesosban járt Szűz Mária. Közülük legtekintélyesebb az ephesosi zsinat jegyzőkönyve (A Kaposvárhoz tartozó Kaposfüreden, az Állomás út 61/A. szám alatt a világon egyedüliként felépítették Szűz Mária utolsó földi lakhelyének, az ephesosi háznak a pontos mását). A város története. Tízezer éve alapították a települést. Fénykorát a Római birodalom idején élte. Kétszáz-háromszáz ezren lakhatták. A kultúra iránti igényüket a tizennyolcezer fő befogadására alkalmas színház is szolgálta. Ez volt az ókor legmeredekebb nézőterű ilyen épülete. Időszámítás előtt VI. században ezen a helyen állt az ókori világ hét csodájának egyike, Artemisz temploma. A többször leégett, és végül a lerombolt istenházából alig maradt valami. Nem úgy a háromszáz fő befogadására képes zárt, fagerendázatú tetejű parlamentből. Napjainkban kulturális programok helyéül is szolgál. Volt mit látni. Az oszlopokkal és épületmaradványokkal övezett díszes sétány végében, nagyszerű állapotban elénk tárult az ephesosi könyvtár homlokzata. Az oszlopokon látható furatok az esti kivilágítást szolgálták. Sötétedéskor ide szúrták bele a fáklya nyelét. Korának harmadik legnagyobb bibliotékája volt. Mellette üzemelt a városi bordélyház. Közelében közfürdőben áztathatták elgémberedett tagjaikat a felfrissülésre vágyó polgárok. A sétány baloldaláról induló kiépített útvonalon, a legvégén alapélményben volt részem. A régészek az egész domboldalt tartósan lefedték. Alatta feltárták az egymás fölé épített villákat.

A római birodalom második legnagyobb városának tehetős polgárai gyönyörű házakban éltek, ahol természetes volt a folyóvíz, a fürdő és az illemhely, de nem sajnálták a pénzt a művészetekre sem. A lakóházak falait virágokat és madarakat ábrázoló freskókkal ékítették. Itt már létezett a távfűtés. Egy-egy kazánnal akár három épületet is fűthettek. Fejlett vízvezeték-hálózat üzemelt a városban. Ha a ciszternában csökkent a vízhozam, akkor elsőnek a gazdagoktól vonták meg a szolgáltatást. Legutolsónak a közfürdőknek biztosítottak vizet. A városnak több fürdője volt: a kikötő mellett, a városközpontban és a szélén. A kikötőnél lévő fürdő a hajón érkező, esetleg betegséget magukkal hozó utasok számára a megtisztulás lehetőségét kínálta. Ám a város felett jelképes viharfellegek gyülekeztek. Az Adriai-tenger végéből hódító szándékkal gótok érkeztek. Elfoglalták a várost, és felgyújtották a könyvtárat is. A megszállók kiűzése után rehabilitálták a települést, de egy földrengést követően végleg elnéptelenedett. A romvárosban éppen a négyszemélyes közvécé feltérképezésével voltam elfoglalva. Mivel az eléje kifeszített zsineg miatt nem bírtam elég közel kerülni hozzá, erősen behajoltam. Balról az egyik csoporttárs tartott, míg jobb felől ismeretlen személy lett javamra, melyről illedelmesen lemondtam. A történet az isztambuli Nagy bazárban folytatódik és fejeződik be.

A tizedik nap Pergamonról szólt. Lifttel, majd felvonóval lehet a felsővárosba jutni. A XIX. században német régészek tárták, vagy inkább túrták fel az ókori város romjait. A török állammal kötött megállapodást a szerződő fél nem tartotta be. Az egyharmad rész helyett vitte az egészet. A mai modern Bergama város fölötti dombon fekszik az Akropolisz. Időszámítás előtt a II. században a Római birodalomban Pergamon lett Ázsia provincia fővárosa. Az ókori település feltárt részét napjainkban Törökország egyik legszebb látnivalójaként említik. Az őskorban már lakták. A görög és a bizánci időkben meghatározó jelentőségű településnek számított. Régészeti kincsei közül 1980-ban a berlini Pergamon múzeumban, többek között a Zeusz-oltárt is láthattam. Itt már csak a hűlt helyét nézhették a látogatók. Az ókori anatóliai műkincsek és leletek java részét az országból egyszerűen kilopták az európaiak. Mielőtt felháborodna valaki, ez fordítva is igaz, mert az oszmán hódítások következtében töméntelen érték került török tulajdonba. A hellén világ második legnagyobb könyvtára a pergamoni volt. Időszámítás előtt kétszáz körül hozták létre. Ez volt a híres alexandriai bibliotéka legnagyobb riválisa. Hozzávetőlegesen kétszázezer irattal rendelkezett. Korának második leggazdagabb gyűjteménye lehetett mindaddig, amíg a római császár Kleopátrának oda nem ajándékozta a dokumentumok nyolcvan százalékát. Később teljesen megsemmisült a bibliotéka. Sajnos az alexandriai könyvtárat is lángra lobbantották.

Érdekes adalék a múltból. Az egyiptomiak a pergamoniak számára idővel féltékenységből nem szállítottak papiruszt, melynek következtében a pergamoniak feltalálták a pergament, és erre írtak a továbbiakban. Ezen a vonalon haladva a másnapi régészeti terület hozzáfűződik.

Időszámítás előtt 3000 és időszámítás után 500 között létezett Trója. A régészeti terület kilenc rétegből épül fel. Harmadik idősávja a közismert trójai faló legendájának ideje, melyet időszámítás előtt 1250-1200 közé tesznek. Akkoriban a tengerparton élte világát a város, ma már attól 4-5 kilométerre található a romterület. Oka, hogy a folyó hordalékával fokozatosan feltöltötte a tenger sekély vízparti részét. Az ásatási régióban pallón lehet közlekedni. A terület két százalékát tárták fel eddig. Lényegében a semmit lehet megcsodálni. A mai korban megépített, látványvilágnak szánt falovon, összeomlott állapotában lehetett elszörnyülködni. Könnyen csalódást okozhat az idelátogatónak a régészeti terület, mivel a Schliemann-féle barbár ásatások során feltárt sok réteg között nem látni meg azt a Tróját, melyről Vergilius Aeneisében lehet olvasni. A keresett aranyat megtalálta a kalandor, ezzel teljesült fő célja.

Miért került sor Trója ostromára? Kereskedelmi szempontból kiváló helyen feküdt a város. Sorra érkeztek az áruval megpakolt, és a másféle áruféleséggel távozó kereskedőhajók. A vámok révén jelentős bevételhez jutott a település. Idővel ez sokak szemét csíphette. Egyszer csak felkerekedtek a spártaiak, idejöttek, és csellel vagy nem, de bevették Tróját. Régebbi olvasmányaimból merítve, azt olvastam, hogy a trójai háború után, az innen elmenekülő népcsoport eljutott a mai Olaszország területére, és keveredéssel belőlük nőtte ki magát az olasz nép. Végül egy történelmi találós kérdés: vajon lehet-e pozitív járuléka a tűzkakasnak? Az egyik trójai tűzvész megégette a nyers agyagtéglákat is. Ekkor jöttek rá, hogy a kiégetett agyagtégla sokkal erősebb építőanyag.