180. KÖNNYŰ NEKED – már ahogy vesszük (2004)

Örömmel töltött el, hogy a rendszeressé váló túrázás elkezdése után három hónappal már egy olyan csapat tagja lehettem, akik között mindenki teljesítménytúrázó. Én mint vakvezetővel közlekedő kezdő bakancsos, lelkes elszántsággal szedtem a lábamat közöttük.

Fehérbe öltözött a Börzsöny. Annyira mehetnékünk volt a német juhásszal, hogy akaratlanul is a csapat legelején vágtáztunk. Többen is epésen szóvá tették a túravezetőnek: – Hova ez a nagy rohanás?!

Próbáltam visszafogni magunkat, több-kevesebb sikerrel. Ezért fordulhatott elő, hogy a megint meglódult kutya egy ponttól már rossz irányba tartott. Utánunk kiáltottak a többiek, de mire visszaérkeztünk a tévesztés helyére, egy bakancsos kivételével már mindannyian nekirugaszkodtak a törökmezői turistaházhoz felvezető ösvénynek. Nem akartam lemaradni mögöttük. Egy gyors arctörlést követően utánuk iramodtunk.

Mivel a hámba fogott vakvezetővel nem akartam magamat húzatni, ezért öles léptekkel szaporáztam. A rohanás alig lassúbbodott a meredeken. Sorra megelőztük a többieket. Egy középkorú férfi mellett húztunk el éppen – ezt csak azért tudom, mert lihegve megszólalt:

– Könnyű neked, mert te tíz évvel fiatalabb vagy!

Megmondom őszintén, hogy ezt ott és akkor kemény beszólásnak vettem. De mivel a kutya fáradhatatlanul vágtázott felfelé a hegyoldalban, nem maradt más hátra nekem sem, mint tovább előre. Dohogtam magamban, egészen a tetőn lévő turistaházig. Csatakosan ültem le odabent. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy: könnyű neked! – aztán komolyabban elgondolkodtam rajta.

Harmincéves koromban másodszorra is elveszítettem a látásomat, immár véglegesen. Saját magamat rehabilitáltam. Ma már teljesítménytúrázókkal tarthatok. Ott meg azt kapom az arcomba, egy nehéz terepszakaszon mutatott teljesítményért cserébe, hogy „könnyű neked, mert te tíz évvel fiatalabb vagy.” Csupán ennyi lenne? Közben megérintett a tisztánlátás. Arra a felismerésre jutottam, hogy egy másik fordításban ez egy felülmúlhatatlan elismerés számomra.

Negyedik kötetem kéziratát ekkoriban adhattam le. Ott fent a turistaházban eldöntöttem – bár előzetesen ilyen tervem nem volt –, hogy megírom a saját történetemet abból a szempontból, hogy kétszeri látásvesztés után hogyan lehet eljutni a sokszínű tevékeny életig. A kötet címe pedig az lesz, hogy Könnyű neked… – ötödiknek megjelent.