180. KÖNNYŰ NEKED —
már ahogy vesszük (2004.)
Örömmel töltött el,
hogy a rendszeressé váló túrázás elkezdése után három hónappal már egy olyan
csapat tagja lehettem, akik között mindenki teljesítménytúrázó. Én, mint
vakvezetővel közlekedő kezdő bakancsos, lelkes elszántsággal szedtem a lábamat
közöttük.
Fehérbe öltözött a
Börzsöny. Annyira mehetnékünk volt a német juhásszal, hogy akaratlanul is a
csapat legelején vágtáztunk. Többen is epésen szóvá tették a túravezetőnek,
hogy:
— hova ez a nagy rohanás?!
Próbáltam
visszafogni magunkat, több-kevesebb sikerrel. Ezért fordulhatott elő, hogy a
megint meglódult kutya egy ponttól már rossz irányba tartott. Utánunk
kiáltottak a többiek, de mire visszaérkeztünk a tévesztés helyére, egy
bakancsos kivételével, már mindannyian nekirugaszkodtak a törökmezői
turistaházhoz felvezető ösvénynek. Nem akartam lemaradni mögöttük. Egy gyors
arctörlést követően, utánuk iramodtunk.
Mivel a hámba fogott
vakvezetővel nem akartam magamat húzatni, ezért öles léptekkel szaporáztam. A rohanás
alig lassúbbodott a meredeken. Sorra megelőztük a többieket. Egy középkorú
férfi mellett húztunk el éppen — ezt csak azért tudom, mert lihegve megszólalt:
— Könnyű neked, mert te tíz évvel fiatalabb vagy!
Megmondom őszintén, hogy ezt ott és akkor kemény beszólásnak vettem. De
mivel a kutya fáradhatatlanul vágtázott felfelé a hegyoldalban, nem maradt más
hátra nekem sem, mint tovább előre. Dohogtam magamban, egészen a tetőn lévő
turistaházig. Csatakosan ültem le odabent. Egyfolytában az járt a fejemben,
hogy: könnyű neked! — aztán komolyabban elgondolkodtam rajta.
Harmincéves koromban
másodszorra is elveszítettem a látásomat, immár véglegesen. Saját magamat
rehabilitáltam. Ma már teljesítménytúrázókkal tarthatok. Ott meg azt kapom az
arcomba, egy nehéz terepszakaszon mutatott teljesítményért cserébe, hogy
„Könnyű neked, mert te tíz évvel fiatalabb vagy. Csupán ennyi lenne? Közben
megérintett a tisztánlátás. Arra a felismerésre jutottam, hogy egy másik
fordításban, ez egy felülmúlhatatlan elismerés számomra.
Negyedik kötetem
kéziratát ekkoriban adhattam le. Ott fent a turistaházban eldöntöttem — bár
előzetesen ilyen tervem nem volt — hogy megírom a saját történetemet abból a
szempontból, hogy kétszeri látásvesztés után hogyan lehet eljutni a sokszínű tevékeny
életig. A kötet címe pedig az lesz, hogy: Könnyű neked...
— ötödiknek megjelent.