: KOCSMÁROSOK — távol egymástól (2021.)

A lyukas zsebű falu gyér közforgalmú főútja mellett vagyunk. A kocsmaépület régi, szépen felújított parasztház. Pár lépcső után a bejárati ajtótól jobbra és balra is, gang húzódik, padokkal, lócákkal. Belépve az ivóba, balra egy ajtóval csukható nagyobb terem, jobbra egy boltíves átjáró mögött a klubszoba. Középen a társalgó és ivó. De mindez csak a körítés.

A nyílt tekintetű kocsmáros közel ötvenéves. Egész éven át bőrcipőt visel, szövetnadrágban és vasalt ingben fogadja a belépő vendéget. Télen egy mellényt is magára ölt. Mindenkinek tisztelettudóan előre köszön. Az orvosnak vagy más hasonló kaliberű vendégnek, mindig kijár a szakmai ranggal megtűzdelt üdvözlés:

— Jó napot kívánok, doktor úr! — aztán tegezve folytatják.

Számára mindig a frissen belépő, kiszáradt torkú vendég az első. Amennyiben a bent lévőkkel tereferél, elnézést kér tőlük, és perdülve végzi kenyérkereső munkáját. Ő a falu és a környék mindenes csomópontja. Mindenkit ismer, minden felvetődő problémára akad hasznavehető tanácsa, ötlete. Jó stratéga. Még akkor is tesz-vesz maga körül, ha éppen nincs semmi dolga, fő a szorgalom látszata. Előfordul olykor, hogy egyik-másik falubelinek éppen lyukas a nadrágzsebe. Bejön egyet beszélgetni. Ilyenkor néhány mondat után az illetőnél rákérdez a kocsmáros:

— mit innál, Józsikám?

— Nincs pénzem! — érkezik a halk válasz.

Ez a közjáték évek óta közismert reklámjelenet. Fröccs nélkül a kocsmából nem mehet ki ő sem. A jelképes számlán a neve mellett egy nulla jelenik meg.

A törzsközönség továbbra is lenyomja az ajtókilincset — mesélte a Covid19 után évekkel a kocsmáros — de az öregeknek már csak a hűlt helye, a fiatalok pedig egymás mellett ülve kütyüjeikkel vannak elfoglalva. Nagyobb társaság énekléssel egybekötött mulatozása a múltté. Ha nem lenne fogadógép a kocsmában, nem lennék képes kifizetni az alkalmazottat.

A másik hörpintő jóval közelebb esik a fővároshoz. Párommal mi csak a cigány kocsmája rangon említjük. Amikor első ízben betértünk oda, még az idős szülők vitték az ivót. Szürke téli napon esett meg, mi a párommal voltunk az egyedüli vendégek. A következő alkalommal, a pult mögül már egy fiatalember köszönt ránk illedelmesen. Ő is fürgén mozgott, és már tette elénk a nem lötty kávét. Olcsón adta. Zimankó idején a nálunk lévő dobozos tej tartalmát öntevékenyen megmelegíthettük a mikróban. A mellékhelyiség makulátlanul tiszta. De nem egyedül viszi a boltot. A jóvágású kocsmáros váltótársa, a szőke hajú, fehér bőrű, csinoska és őrmester típusú feleség. Az ivó itt is betölti a közéleti hely kulcsszerepét. Nem pénzes világfiak fényűző törzshelye a faluvégi ivó, de mindenki emberként viselkedik odabent — a koronavírus-járvány lakatot tett a kocsmaajtóra.