Vidám napot / kocsmárosok...,

Távol egymástól.

Mindkettőjükre igaz a kitétel: szakmájuk kiválóságai. Gondolatban utazzunk el a fővárostól több mint kétszáz kilométerre keletre. Máris a szegényecske falu kissé motorizációs zajú főutcáján találjuk magunkat. A kocsmaépület egy régi, szépen felújított parasztház. Pár lépcső után a bejárati ajtótól jobbra, és balra is, gang húzódik: padokkal, lócákkal. Belépve az ivóba, balra egy ajtóval csukható nagyobbacska terem, jobbra pedig egy boltíves átjáró után a klubszoba: középen pedig a söntés. De mindez csak a körítés.

A nyílt tekintetű kocsmáros közel ötven éves. Egész éven át bőrcipőt visel, szövetnadrágban és vasalt ingben fogadja a belépő vendégeket: télen egy mellényt is magára ölt. Mindenkinek tisztelettudóan köszön előre. Az orvosnak vagy más hasonló kaliberű érkezőnek, mindig kijár a — jó értelembe vett — szakmai ranggal járó üdvözlés. Számára első, a frissen belépő, kiszáradt torkú látogató. Amennyiben  addig tereferélt volna a bentiekkel, elnézést kér tőlük, és perdülve végzi kenyérkereső munkáját. Ő a falu és a környék egyik csomópontja: mindenkit ismer, minden felvetődő problémára akad egy hasznavehető ötlete. A tej nem alszik meg a szájában: még akkor is, tesz-vesz maga körül valamit, ha éppen nincs konkrét munkája. Előfordul olykor, hogy egyik-másik falubelinek éppen lyukas a nadrágzsebe: beszélgetésre is betérnek ide az emberek. Ilyenkor néhány összetett mondat után az illetőnél rákérdez a kocsmáros: mit innál, Józsikám? — Nincs pénzem! — érkezik a halk szavú válasz. De egy fröccs nélkül ő sem mehet ki innen: a jelképes számlán egy nulla jelenik meg ilyenkor.  Közel hatvan kilométerről jár be a második otthonának számító munkahelyére, és onnan közel tíz kilométerre lakik idős édesanyja, akit rendszeresen látogat, és már ápolja is őt.

 A másik hörpintő jóval közelebb esik a fővároshoz, a Pilis-hegységben. Párommal mi csak a „cigány” kocsmája rangon említjük. Amikor első alkalommal betértünk oda, az idős szülők vitték az ivót. Szürke téli napon esett meg, mi lehettünk az egyedüli vendégek. A következő alkalommal már egy fiatalember köszönt ránk illedelmesen a pult mögül. Beszédjén átütött az intelligencia. Ő is fürgén mozgott, és már tette elénk a nem lötty kávét: olcsón adta. Zimankó idején a nálunk lévő dobozos tej tartalmát öntevékenyen megmelegíthettük a mikróban. A mellékhelyiség minden fentartás nélkül megfelelne egy sokcsillagos hotel hasonló helyiségének színvonalának. De nem egyedül viszi a boltot. A jóvágású kocsmáros váltótársa, a szőke hajú, fehér bőrű, csinoska felesége. Az ivó itt is betölti a közéleti hely kulcsszerepét. Információhoz lehet jutni még a németországi használt BMW megvásárlásáról is. Nem pénzes világfiak fényűző törzshelye a faluvégi ivó, de mindenki emberként viselkedik odabent. Csak nagyritkán megyünk el előtte úgy, hogy ne térnénk be a kedvenc „cigány” egyszerű, de tip-top kocsmájába.