133. KOCSMAAJTÓ – küszöb (2019)

Kora nyár. Az ország középső részére jelentős mennyiségű csapadékot jósolt a meteorológia, mégis bakancsot húztunk. Nagykovácsiból indultunk Katival. Mivel utunk elején említésre méltó esemény nem történt ezúttal, ezért egy innen való régebbi emléket mesélek el.

Felfelé kapaszkodtunk a dombra. Az út bal szélében húzódó kerítés tetejében megjelent egy vörös mókus. Cinkosan ránk kacsintott. Határozott lépésekkel haladtunk, de a kis állat még így is folyamatosan előttünk poroszkált. Olykor-olykor megállt, visszanézett ránk türelmetlenül, majd uzsgyi tovább. Szánk széle a fülünkig ért. Tíz percig szórakoztattuk egymást ilyenképpen. Aztán fogta magát a mi kis mókuskánk, és a kerítéstől jobbra eső vastagabb ágra felszaladt, rajta a turistaút felett megállt. Onnan lesett ránk. Áttértünk a faág híd alatt, visszatekintgetve haladtunk tovább, a négylábú barátunk pedig bozontos farkával még sokáig integetett utánunk.

Térjünk vissza a jelenbe. Félúton jártunk az első településig tartó szakaszon, aközben egyre komorabb felhőpaplan terítette be az ég alját. Erősen sötét színű huzatot öltött magára. Gyászos előjelnek nem tekintettük, még a magunk körül felcsattanó, dübörgő és morajló mennydörgések ellenére sem. Számomra ez is megunhatatlan, kotta nélküli muzsika. Átléptük az előttünk csörgedező vízfolyást, hamarosan rákanyarodtunk a keményburkolatú mezőgazdasági útra. Innen még két kilométer a kocsma. Egyre mélyebb tónusra váltott az égzengés, de a vészjósló fellegek áldása szerencsére elmaradt. Teljesen lazán sétáltunk Katival. Örömmel vettük a falu legszélső házának vonalát, ekkor déltájban elkelt volna egy fejlámpa. Beléptünk az ivóba.

Odabent megtehettünk három métert, amikor a hátunk mögül erősen zúgó zajra figyeltem fel. Olyannyira leszakadt az ég, hogy a vízfüggönytől az úttest túloldalán lévő házakig nem lehetett ellátni. Az aszfalt füstölt az özönvíz mennyiségű csapadéktól. Nem vagyok félős, ijedős fajta, De némelyik dörgés után elismerően megcsóváltam a fejem. Pokoli méretű ár zúdult a településre, aközben a mennyei dörgedelem maximális hangerővel eregette a torkát. Kimentünk a fedett teraszra. Az orkán erejű szél a felhőszakadás tengernyi vizével elárasztotta a söntés eme részét. Csak a tető mértani középpontja alatt ülhettünk volna le biztonságban. Fél órán át zsebkendőnyi területet érintő zárt ciklon tombolt odakint. A hírekből értesültem róla, háromnegyed óra alatt nyolcvan milliméter eső zúdult Perbálra.