133. KOCSMAAJTÓ —
küszöb (2019.)
Kora nyár. Az ország
középső részére jelentős mennyiségű csapadékot jósolt a meteorológia, mégis
bakancsot húztunk. Nagykovácsiból indultunk, Katival. Mivel utunk elején
említésre méltó esemény nem történt ezúttal, ezért egy innen való régebbi emléket
mesélek el.
Felfelé
kapaszkodtunk a dombra. Az út bal szélében húzódó kerítés tetejében megjelent
egy vörös mókus. Cinkosan ránk kacsintott. Határozott lépésekkel haladtunk, de
a kis állat még így is folyamatosan előttünk poroszkált. Olykor-olykor megállt,
visszanézett ránk türelmetlenül, majd uzsgyi tovább.
Szánk széle fülünkig ért. Tíz percig szórakoztattuk egymást ilyenképpen. Aztán
fogta magát a mi kis mókuskánk és a kerítéstől jobbra eső vastagabb ágra
felszaladt, rajta a turistaút felett megállt. Onnan lesett ránk. Áttértünk a
faág híd alatt, visszatekintgetve haladtunk tovább, de a négylábú barátunk
bozontos farkával még sokáig integetett utánunk.
Térjünk vissza a jelenbe. Félúton jártunk az
első településig tartó szakaszon, aközben egyre komorabb felhőpaplan terítette
be az ég alját. Erősen sötét színű huzatot öltött magára. Gyászos előjelnek nem
tekintettük, még a magunk körül felcsattanó, dübörgő és morajló mennydörgések
ellenére sem. Számomra ez is megunhatatlan, kotta nélküli muzsika. Átléptük az
előttünk csörgedező vízfolyást, hamarosan rákanyarodtunk a keményburkolatú
mezőgazdasági útra. Innen még két kilométer a kocsma. Egyre mélyebb tónusra
váltott az égzengés, de a vészjósló fellegek áldása szerencsére elmaradt. Teljesen
lazán sétáltunk, Katival. Örömmel vettük a falu legszélső házának vonalát,
ekkor déltájban elkelt volna egy fejlámpa. Beléptünk az ivóba.
Odabent megtehettünk
három métert, amikor a hátunk mögül erősen zúgó zajra figyeltem fel. Olyannyira
leszakadt az ég, hogy a vízfüggönytől az úttest túloldalán lévő házakig nem
lehetett ellátni. Az aszfalt füstölt az özönvíz mennyiségű csapadéktól. Nem
vagyok félős, ijedős fajta, De némelyik dörgés után elismerően megcsóváltam a
fejem. Pokoli méretű ár zúdult a településre, aközben a mennyei dörgedelem
maximális hangerővel eregette a torkát. Kimentünk a fedett teraszra. Az orkán
erejű szél a felhőszakadás tengernyi vizével elárasztotta a söntés eme részét.
Csak a tető mértani középpontja alatt ülhettünk volna le biztonságban. Fél órán
át zsebkendőnyi területet érintő zárt ciklon tombolt odakint. Intenzitása utána
némileg alábbhagyott. A hírekből értesültem róla, háromnegyed óra alatt, nyolcvan
milliméter eső zúdult Perbálra.