Vidám napot / kinek van igaza...,

Végtelenített halálfejek bolhapiaca.

Kissé morbid, tudom. De nincs jobb helyette. Helyettük viszont lehetne: így szocializálódtak az évezredek során? Nem lehet átvágni a gordiuszi csomót? Egyáltalán: van-e ilyen olló, és ha van, kinél található? — hol az olló, komámasszony?!!

Manapság Aleppó a borzalom szinonimája: régebben pl. Vietnám fémjelezte az embertelenséget. Kinek van igaza? — feszítik egymásnak a költői kérdést a politikusok; kicsik és nagyok egyaránt. A közmédiákban is úgy jelenítik meg az emberiség egészére vagy egy részére vonatkoztatva a kérdést, ahogy az ő szemszögükből aktuális. Pedig, szinte mindig csak az emberiség szempontjából lenne szabad a kérdést, kérdéseket megfogalmazni. De a felvetéseket mindig az erősebbnek tűnő fél teheti fel, saját szájíze szerint. A politikai és a vallási ideológiák, ha azok nem a nemes irányultságú jobbítást célozzák meg, halálfejek millióit eredményezik továbbra is. A „Kinek van igaza?” feltevése mindig hamis, mert a helyén való a „Hogyan oldhatnánk meg?” lenne.

A világ meghatározó és illetékes politikusainak ebben az évben is kellemes, meghitt ünnepe lehetett karácsony. Vajon melyikük gondolt az egyre csicsásodó fa mellett az aleppói emberekre? — eszükbe sem jutottak. Nincs személyes megtapasztalásuk. Hasznos lehetne, ha pl. ilyen esetekben, a nagyhatalmak vezetőit és családtagjait az ostromlott városba betelepítenék — normál lakóházakba — és a továbbiakban az ottaniak életszínvonalán kéne átvészelniük a harcok befejezéséig. Vélem, egy nap alatt dalolva megkötnék a békeszerződést egymással. De én még melléjük társítanám a fegyveripar elitjét, és a nagy egyházak főméltóságait is. Miért? Mert a remény bennünk rejlik — ők pedig mindannyian maguktól felvállalták a békegalamb etetését.

Szabadalomra bárki benyújthatja az ENSZ-hez!! — micsoda balfék magyarázkodásba kezdenének a bürokraták, a hosszútávú béketeremtő javaslat abszurditása mellett érvelve!